the world in my eyes
Az utóbbi időben igencsak rááll a szemem a nemzetközi hírekre, kivált azokra, amik a délkelet-ázsiai térséggel foglalkoznak. Szórakoztató és aggasztó hírek jönnek-mennek, én meg győzködöm magam, hogy ne olvassam őket, de hiába. Erősen felnevettem például, mikor azt olvastam, hogy egy a szingapúri reptéren dolgozó csóka …
Általában alapos vagyok és precíz. Előre tervezek, felkészülök, háttértanulmányokat folytatok, annyi előzetes ismerethez jutok, amennyihez csak lehet. Megnézem, hogy hogyan jutok el ából bébe, milyen opcióim vannak, és mikor. Kalkulálok, osztok, szorzok, ami aztán helyben óriási biztonságot ad. Tudom, hogy hová nyúljak, hogy mire számítsak. …
Lassan, de eljutottam oda, hogy jó lenne azért egy-két szállás, legalább az út elején. Szóval kisebb töprengés után ugyan, de legalább Szingapúrban foglaltam szobát – ööö, vagyis ágyat. A többit még valahogy mindig nem akaródzik, tetszik a gondolat, hogy majd lesz, ahogy lesz – persze mindaddig, …
Hazatérés utáni depresszió bizony van. Egy-egy enyhébb verziója átsöpört már rajtam is, hiszen utaztam már nem egyszer. Súlyosabb verziókat pedig megéltem olyan barátokat támogatva, akik hónapok / évek utazásai után igyekeztek visszatérni a “normális” kerékvágásba. Na de létezik utazás előtti depresszió? Ér rosszul érezni magam, …
Hát, öt hónap, valóban nem rövid. Változóan vagyok lelkes. Amikor nincs a képben, hogy az öt hónap nagyon hosszú is tud lenni és az lebeg a szemem előtt, hogy mennyi kalandom lesz, egyszerűen elfelejtek aggódni. Ilyenkor másra sem vagyok képes, mint idült vigyorral a fejemen közlekedni, …