7+1 trükk , hogy a kis csomag az út végéig kicsi maradjon

Tavaly októberben vágtam neki az öt hónapos utazásomnak Délkelet-Ázsiába, egy mindössze 30 literes hátizsákkal, amit a maga hét kilójával végig kézipoggyászként vittem magammal. A mérete az utazás alatt nem változott jelentősen, 5 hónap múlva is ezzel a kis csomaggal érkeztem haza. Voltam hidegben: az indonéz hegyi kalandok során, a téli Észak-Thaiföldön és Észak-Laoszban, vagy a Bolaven-felföldön, és nagyon melegben: a Gili-szigeteken, a nyár felé tartó Kambodzsában, Thaiföldön és Malajziában. Jártam teljes testfelületet takaró ruházatot megkövetelő vallási helyeken, és bikinis szigeteken is, szuperintenzíven jógáztam az izzasztóan párás Thaiföldön. Szóval éppenséggel nem mondható, hogy két póló és egy rövidnadrág elég lett volna az útra. Akkor mégis hogy csináltam? Itt vannak az én trükkjeim.

1. Vigyél multifunkcionális darabokat!

Vigyél magaddal olyan ruhákat, amiket több  helyzetben, több funkcióban használhatsz! Kedvenc példám erre egy jobbféle kendő, amit használhatsz sálként, vállkendőként, sarongként, strandlepedőként, összegombócolva párnaként, öltözőfülkeként, ágyneműként, és még sorolhatnám. Lányoknak tutira kötelező darab. De jó példa a lábbeli is: nálam csak egy pár flip-flop, és egy pár túracipő (valójában beszálló-cipő, hiszen ki tudja milyen lehetőségek jöhetnek szembe) volt. A túracipő biztonságban vitt el hegyi túrákra (Rinjani, Ijen, Bromo, Batur), instabil terepen (Pai canyon), de mivel szuper kényelmes, az összes sok-sok gyaloglást kívánó világracsodálkozásom nélkülözhetetlen darabja lett. Minden másra meg tök elég a flip-flop. Vagy a softshell túranadrág és a műpehely kabátom, amik nélkülözhetetlenek voltak a magashegyen, a hidegben, a túlhűtött buszokon és vonatokon, a repülőúton és a -8 fokban való megérkezéskor. Hasonlóképpen a technikai anyagból készült, rugalmas és gyorsan száradó jóga felsőim, amik jól bírták az intenzív használatot és gyakori mosást a 0-24-es jógamaratonon, de beváltak aláöltözetként a hidegben, és utcai viseletként a 90+ százalékos páratartalomban Thaiföldön és Malajziában is. De ezt a sort még biztosan folytathatnám.

2. Olyan ruhákat vigyél, amiket igazán szeretsz!

Sokan esnek abba a hibába, hogy olyan ruhákat pakolnak, amik nem baj, ha elkopnak, elszakadnak, elvesznek, a mosásban megsérülnek, foltosak lesznek – merthogy az intenzív használatban ez ugye elkerülhetetlen. És ha “feláldozható” darabok vannak nálunk, nem fáj annyira a szívünk értük. Én egészen másként látom ezt. Egyrészt szerintem minden ruha “feláldozható”, hiszen ezért vannak. Másrészt fontos, hogy olyan ruhák legyenek velem, amiket szeretek, hiszen rengeteget fogom hordani őket. Azokban leszek minden nap. Ha nem szereted a nálad lévő cuccokat, sokkal nagyobb a kísértés, hogy vegyél újakat, jobbakat/szebbeket. Én imádtam a nálam lévő ruháimat. Olyannyira, hogy a hazautazásom másnapján álltam a dugig tömött budapesti szekrényem előtt, és csak az járt a fejemben, hogy én tulajdonképpen ugyanazt akarom csak felvenni, amit az elmúlt 5 hónapban is. Mert nincs igazán szükségem semmi másra. (Na jó, azért a komoly pehely kabát jól jött extraként az itthoni mínuszokban.)

3. Csak azt vedd meg az út során, amire tényleg szükséged van!

Nem mondom, hogy ne vegyél semmit az út során, az tényleg butaság volna. De tényleg kell egy ötödik póló? Vagy még egy elefántos nadrág? Vagy a kókusz-tál? Vagy még egy hátizsák? Persze, én is vásároltam. Pl. elromlott a mikro-usb kábelem, vettem helyette egy újat. Vettem műanyag dobozt, amit tányérként használtam a reggelihez, és amiben kaját vittem magammal a hosszú útra. És vettem két thai óriási kendőt is, amik aztán multifunkcionális darabként hasznosultak a továbbiakban: használtam őket ágytakaróként és faliszőnyegként a vigasztalanul piszkos-fehér thai bungalómban, otthoni öltözetként esténként a hostelekben, és minden másnak, amit felsoroltam a kendők multifunkci lehetőségeiként.

Persze még nehezebb megállni, ha a vásárlást valami nemes cél vezérli (egy helyi népcsoport támogatása), de miért is ne adhatnál támogatást anélkül, hogy valami felesleges cuccot magaddal cipelsz, ami végül a kukában végzi?

4. Ne hozz ajándékot!

Hasonló szemlélet vezérel, amikor nem hozok ajándékot. Senkinek. Magamnak sem. Régebben ez nem így volt. A szüleim hálójában ott áll becsülettel a Dél-Afrikából hozott kő tukán (igaz egyszer orra bukott és a csőre fele letörött, de csak én sirattam meg), meg a londoni Bobby-sisak a tesóm gyerekkori szobájában, amit csak az unokahúgom húz néha a fejére, de talán már ő is kinőtt ebből. Meg a számtalan egzotikus fűszer az anyukám spájzában, amit használhatna, de nem teszi. Meg a hűtőmágnesek tömkelege a barátaimnál és nálam is, meg a tálak, meg a török szőnyeg… Ma már nem hozok. Mert egy részük csak porfogó, udvariasságból marad csak meg. Mert emlékeink nekünk fűződnek hozzájuk, akik megvettük őket, mi töltjük meg élettel őket, sokszor a szeretteink nem igazán tudják mit kezdjenek velük, idővel a szemétben végzik, onnan meg az óceánban. Kell ez?

Én egy jó ideje nem hozok ajándékot. Hozok fotókat, élménybeszámolókat, mesélek kicsinek és nagynak óriási lelkesedéssel, szeretettel. Megosztom az utazás iránti rajongásomat, elmondom hogyan látom az etikus utazást, mesélek elveszőben lévő kultúrákról, szokásokról. Elmesélem az élményeimet, a hozzájuk kötődő érzelmeimet, a tanulásaimat, a szépet és a jót. Ez az én ajándékom.

5. Ha mégis veszel valami extrát, hagyj helyette ott valamit!

Mert igen, előfordul, hogy valamit mégis meg kell venni, vagy valaminek nagyon nem tudsz ellenállni. Ezekben az esetekben azt javaslom, gondold végig, hogy mi nem volt elég jó, amit magaddal vittél, ami helyett ezt a valamit meg kellett venned. Vagy mi az, amit az utazás kezdete óta nem használtál egyáltalán, vagy csak azért nyúltál hozzá, mert “ha már ott van”. Na, azt nyugodtam otthagyhatod. Ott, de hol?

Imádom, hogy a legtöbb hostelben van helye annak, hogy az utazók ott hagyják a felesleges cuccaikat, ami más utazónak talán pont jól jön. Klasszikus, hogy a nemzetközi reptérrel rendelkező városok és a határhoz közel lévő települések hosteljeiben mindig vannak útikönyvek. Ha lenne nálam útikönyv (mint ahogy nincs), országváltáskor tuti én sem cipelném tovább a terhet. Nekem is jól jött sokszor, hogy az internetes forrásaim mellé kiegészítésként hozzáolvastam az otthagyott könyvekből. Vagy ha kifutsz az olvasnivalóból, jó regényeket is vihetsz magaddal. De minden mást is láttam már ilyen helyeken: túrabotot, tartós élelmiszert, esőkabátot és esernyőt, tisztálkodószereket… a lista végtelen. De én a hosszas thai tartózkodásom végén ott megismert barátoknak hagytam ott hasznos dolgokat, amiket nem akartam tovább cipelni magammal, nekik pedig hasznosnak bizonyultak.

6. Ne vigyél magaddal tisztálkodószereket!

És ezzel nem azt mondom, hogy ne zuhanyozz, moss hajat az út során. Szimplán csak azt, hogy felesleges egy hosszabb útra magaddal cipelni a samponos, balzsamos, tusfürdős, testápolós flakonokat. Egyrészt dög nehezek, másrészt folyamatosan sakkozni kell azzal, hogy beleférjen a kézipoggyászos limitbe, nézegetni, hogy minden a megfelelő méretű kiszerelés legyen.

Na, ezeket én alapból nem teszem be a csomagba egy hosszú utazás elején, helyette megveszem az úticélomon. A legutóbbi út során mindent helyben vettem meg, ami arra is esélyt ad, hogy helyi alapanyagokat használj. Én például legutóbb testápoló helyett végig természetes kókuszolajat használtam, amit ráadásul el is lehet fogyasztani (pl. a reggeli zabkásában), de a szájüreg tisztítására is kiválóan alkalmas. Sampont és balzsamot, naptejet, fogkrémet, szappant is helyben vettem. Ha hosszabb időre utazol, úgyis kell helyben utánpótlást venni, miért is vinnél akkor magaddal bármit is. És ha az út végén maradna felesleges mennyiség, végül otthagyhatod egy-egy hostelben. Lehet hogy valakinek pont arra az utolsó adagnyi samponra, vagy tusfürdőre van csak szüksége az elutazás előtt.

7. Ne vigyél könyveket!

Hosszú repülő, busz- és/vagy vonatutazásokra készülsz, ami alatt szórakoztatni akarod magad? Vagy jól jönne egy praktikus útikönyv? Ne vigyél könyvet magaddal, csak extra súly lenne. Vidd őket elektronikus formában magaddal. Vagy vegyél SIM kártyát a meglátogatott országokban vagy használd a szállásod wifijét, és juss hozzá online minden infóhoz. Nálam is volt online útikönyv, nem is egy, de én sokkal jobb infókat és tanácsokat kaptam a megismert útitársaktól. Beszélgess, élj társasági életet, ennél jobb időtöltés, szórakozás számomra nincs utazás közben. Beszélgess a buszon – még ha csak helyiek is ülnek körülötted. Annál jobb, mert vélhetőleg az ektivitizésnél köttök majd ki, ami még szórakoztatóbb.

Én kacérkodtam ugyan a gondolattal, de se könyvet, se zenét, se filmeket nem vittem magammal ezúttal. Nem könnyű csak magaddal lenni. Szeretni magad annyira, hogy szeress egyedül is lenni. Szeretni a saját társaságodat. Megismerni még jobban önmagad. Meditálni. Szeretni a csendet. Nekem ez most nagyon bejött, de tudom, nincs mindig helye ennek, van amikor én is más típusú utazásra vágyom, de egyszer-egyszer megéri ezt is kipróbálni.

+1 A legnehezebb ruháidban utazz!

És végül a megkerülhetetlen, örök trükk. Utazz a legnehezebb ruháidban. Azoknak meg legyen zsebe, amiben egy-két nehezebb apróság elfér. És ezzel ugye nem helyet spórolsz, nem lesz könnyebb a csomagod és a praktikus pakoláshoz sincs semmi köze. De végső esetben így tarthatod a csomagod méretét a légitársaság által előírt súlyhatár alatt. Nem mondom, volt olyan repülőút, ahol a telefon mellett a töltők, a fényképezőgép és még a tabletem is a kabátzsebemben lapult, hogy tutira csak 7 kiló legyen az a csomag.

Én ezt cipeltem a hátamon. A hátizsák és tartalma induláskor és hazaérkezéskor: