A nagy álmom, Bromo

Az egyik igazi nagy vágyam Indonéziában az volt, hogy láthassam a Bromo vulkánt, és a fantasztikus vulkáni tájat körülötte. Minden más csak extra ajándék, amit átélek itt. Ezért jöttem Cemoro Lawangba, mert innen a legkönnyebb megközelíteni a helyet, ha nem akar az ember csilliárdokat kifizetni egy vezetett túráért. Márpedig én nem akartam, fizettem már eleget olyanért is, amiért igazából nem kellett volna. Tehát a menetrend nem más, mint a kora reggeli kelés, 3 órai indulás, másfél-két órás könnyű éjszakai túra az egyik kilátóponthoz (több magasság közül választhatunk), majd a napfelkelte és a tájban gyönyörködés után séta a Bromo vulkánhoz, majd felgyaloglás a kráter peremére.

Három körül lassan gyülekeztek a bejárat körül azok, akik vezető nélkül terveztek elindulni. Egy francia pár, két dán srác és egy három fős spanyol baráti társaság. A vendégház vezetője azt ígérte, hogy 3-ra jön, és megmutatja, hogy merre menjünk, hogy elkerüljük a mindenféle extra díjak fizetését. Természetesen soha nem jelent meg, később a spanyoloknak csak annyit mondott, hogy nagyon fáradt volt, inkább aludt. Mit is mondhatnék. A franciákkal és a dánokkal nem vártunk sokat, elindultunk. Mindannyian tudtuk merre kell mennünk, volt fejlámpánk, szóval nem aggódtuk túl a helyzetet.

A kilátópont, amit King Kong Hill-nek is hívnak, nagyon egyszerűen megközelíthető. Aszfaltos úton gyalogolunk, majd az később a legalsó kilátópontokat elhagyva földúttá változik, ahol a falubeliek lovakkal várnak a reménybeli kuncsaftokra. A földút aztán kacskaringózó lépcsők sorában végződik. Ahol a lépcsők véget érnek, van egy nagyobbacska placc, kényelmes napfelkelte néző hely. Lehet innen magasabbra mászni egy meredek ösvényen, de itt már sejtettem, hogy ezen a napon nem érdemes.

Indulásunkkor szitált a köd. Aztán rájöttem, hogy valójában a felhőben vagyunk. Nem láttuk a csillagokat és masszív felhőtenger vett minket körbe. És ez egyáltalán nem oszlott 4 óra felé sem. Lassan megbékéltem a ténnyel, hogy itt nem vár rám se csodaszép napfelkelte, se fantasztikus vulkanikus táj. A felhőket innen is kiválóan láttuk. Jónéhányan összegyűltünk itt. Néhányan nagyon csalódottam ücsörésztek, de többnyire mindenki humorral állt a történésekhez. Szelfiztünk a felhőkkel, jobbnál jobb instagram fotókat készítettünk és poénkodtunk a balszerencsénken. De hát ez van: a hegyekben az időjárás kiszámíthatatlan, ráadásul közeleg az esős évszak, szóval ez benne van a pakliban.

Lassan összeszedtük magunkat és a franciákkal tovább álltunk. Egy a falusiak és a fizetést elkerülni igyekvő turisták által használt ösvényen leereszkedtünk a kráterbe – van itt egy óriási ősi vulkáni kráter, Tengger, és azon belül is vannak további vulkánok – és elindultunk a Bromo felé, ami innen 2-3 km. Ezernyi motoros és lovas igyekezett eladni a fuvaros szolgáltatását, de csak udvariasan mosolyogva haladtunk tovább. Ahogy közeledtünk a vulkánhoz, már hallottuk a dübörgést. Egészen a kráter pereméig fel lehet menni, az út felét ismét lépcsőkön teszi meg az ember. Az élmény leírhatatlan.

Egyre erősebb a dübörgő hang, aztán meglátod a kráterből kiáramló gőz oszlopot – amit messziről is látni ugyan, de akkor csak békés pöfékelésnek hat – , majd érzed az erőteljes záptojás szagot, végül az egész testedben érzed a vibrálást, a hegy remegését. Egyszerűen nem tudom mihez hasonlítani, még csak hasonló élményem sem volt soha. Intenzív, elemi érzés. Valahogy a saját testemben érzem a természet erejét. Ijesztő és megnyugtató egyben.

Az idő nem lett jobb. Ahogy visszatértünk a faluba az eső is rákezdett, és azt mondják, hogy a következő hét is ilyen lesz. Előző nap még felmerült, hogy esetleg maradok még egy éjszakát, ha tetszik a falu és ki akarom élvezni hegyek látványát. De olyan vigasztalan a hely, hogy igazából csak azt éreztem, hogy el akarok jönni onnan. Találkoztam persze később olyanokkal, akik másnap voltak ott, és csillagos ég, csodás idő és panoráma várta őket. De ezen inkább nem bosszankodom. Nem baj, ha nem jön minden össze, nem minden tökéletes.

A szálláson nem volt víz amikor visszatértünk, valahogy az este kitett ingyen tea és ingyen kávé sem volt sehol, érdekes módon reggeli sem volt kikészítve és a szállásadónk is eltűnt. Talán fél óra múlva futott be, majd közölte mosolyogva, hogy valaki meghalt a tulaj családjában, ezért nincs reggeli. Valahogy nem hittünk neki. Tíz fáradt és éhes ember követelte a megoldást. Végül egy közeli warungba mehettünk enni és a számlát elvileg a főnök állja.

Páran 10-re rendeltek egy minibuszt és úgy döntöttünk, hogy mindannyian azzal megyünk, nem fizetünk 35 ezernél többet. 17-en zsúfolódtunk be a buszba csomagokkal együtt, máig sem tudom hogyan. De az biztos, hogy fergeteges volt a hangulat. Készültek a szelfik, és végigvihogtuk az utat, megünnepelve minden egyes kátyút, kanyart és bukkanót. A buszon volt Joe, Amanda és Morgan a két kanadai lány, a francia Julie és a párja akikkel reggel gyalogoltam, a dán fiúk és a 3 spanyol, Jana egy cseh lány, és még páran, akiket nem láttam korábban. Az észak-amerikai különítmény az éjszakai busszal Yogyakartába megy, a dánok Balira, a franciák Szumátrára. Én meg nem tudom. Tanakodok, mi legyen. Yogya egy óriási város, van mit csinálni, mégsem akarok egy hetet ott lenni. Jana sem tudja merre tovább, így valahogy természetes, hogy innentől közös az utunk, és együtt nem tudjuk, hogy mi legyen. Probolinggoban szétszéled a csapat, mi pedig Janával a hasunkra ütünk és random úticélt választunk.

Segítség azoknak, akik guide nélkül látogatnak a Bromohoz

Árak:

• Vonat Banyuwangiból Probolinggoba (business/executive class): 120.000/140.000 rúpia – 4 óra
• Busz Banyuwangiból Probolinggoba: 40.000 rúpia – 7 óra
• Minibusz Probolinggoból Cemero Lawangba: 35.000 rúpia – 1-1,5 óra (van busz is délelőtt, annak az árát sajnos nem tudom)
• Szállás vendégházban: 150-200.000 rúpia
• Belépő külföldieknek a nemzeti parkba: 220.000 rúpia
• Éjszakai busz Probolinggoból Yogyakartába: 180.000 rúpia

Útvonal a hajnali túrához:

• 3:00 indulás a szállásról, a Cemara Indah Hotelnél a nagy kapunál a jobb oldali úton haladva 1,5-2 óra túra a kilátópontok egyikéhez
• 5:00 napfelkelte, ha szerencséd van csodás fényekkel és látvánnyal. Minden kilátóponton van tea/kávé árus, így bár hideg van, 7.500/15.000 rúpiáért felmelegedhetsz
• 6:00 indulás a kráterbe, leereszkedni a kilátópontról az útra, majd a kis híd után jobbra egy kis ösvényen irány a kráter, séta a Homoktengerben a Bromo felé
• 7:00 Bromo kráterperem és az alattad fortyogó vulkán élménye. Innen leereszkedve újra átvágni a Homoktengeren, végig az antennák felé tartva, majd egy meredek, poros, a falusiak által használt ösvényen visszatérni a faluba
• 8:30/9:00 reggeli, ha kapsz

Így bonyolultnak hangzik, de a helyszínen összeáll a kép!