Acatenango vulkántúra

Az attrakció, amiről mindenki beszél. Mindenki lelkes, van véleménye és javaslata, és többnyire az utazásai fénypontjaként tekint rá.

Na de mi is ez. Adott két testvérvulkán: a Volcán de Acatenango és a Volcán de Fuego. A kettő vulkáni kúpot egy gerinc kapcsolja össze. Mindkét vulkán aktív, csak más mértékben. Az Acatenango utoljára 1972-ben tört ki, a Fuego meg kb. 20 percenként, néha gyakrabban. Előbbi 3.974 méter magas, utóbbi 3.768 méter. A vulkáncsoport kb. 15-20 kilométerre van Antigua Guatemalától. Az elmúlt években óriási biznisszé nőtte ki magát, hogy a lelkes turisták feltúráznak az Acatenango-ra, ott töltenek egy éjszakát (kb. 3.600 méteren), és igény szerint vagy áttúráznak a Fuegora, hogy alig egy kilométerről figyeljék a kitöréseket, és/vagy feltúráznak hajnalban a csúcsra, hogy ott érje őket a napfelkelte. Vagy egyszerűen csak az alaptáborban maradjanak, ahonnan napfénynél a kitörések hamufelhőit, éjszaka pedig a kiömlő vörös lávát lehet nagyszerűen megfigyelni.

Másfél hete volt egy nagyobbacska kitörés, páran túl közel voltak az izzó lávához, erdőtűz ütött ki, többszáz embert evakuáltak a hegyről, de mostanra helyre állt a rend, újra mennek a túrák és áramlik a sok-sok dollár az ágazatba.

Ezer meg egy cég vezet túrákat, változó árakkal és szolgáltatásokkal. 70-80 dollár alatt nincs túra, csak ha magadnak szervezed, saját sátorral, saját ellátással, és 250 dollár körül áll meg, ha ugyan csoporttal mész, de privát épített kabinban szállsz meg. Persze sok-sok pénzért szinte az alaptáborig visz egy dzsip is, és vannak a helikopteres megoldások is. Bármilyen verzió létezik, amit a kuncsaft kitalál.

Én egy magasabb kategóriás, de helyi céget választottam, 6 fős (a 12 fősben nem volt már hely aznapra) épített kabinnal, 15 centi vastag rendes ágymatraccal, 3 réteg takaróval, vegán ellátással. A saját cuccomon kívül csak a saját ebédemet és reggelimet, meg az alaptábor konyhájához extra 1 liter vizet kellett felvinnem. Az árban benne volt egy fejlámpa, sapka, sál, kesztyű, három 1,5 literes vizespalack és akárhány réteg pulcsi/kabát bérlése. Igény szerint lehetett még prémium kesztyűt, túrabotot, merino zoknit, túranadrágot, 40-60 literes hátizsákot bérelni. Bár én hoztam magamnak mindent, azért egy extra réteg felsőt magamhoz vettem, de a túrabotokról lemaradtam. Remek, még egy vulkán (süppedő homokkal) túrabot nélkül…

A túra végén nekik adományoztam a kesztyűm és az egyik kissé elnyűtt kabátom, amiket én már nem használnék, de egy ilyen túrán másoknak még jól jöhet.

Elég nagy volt a csapatunk, és a többség az USA-ból jött, kivéve egy-egy német, francia és holland párt, meg pár kanadait. És a nagy részük nem túrázik soha. Ezek után nem csoda, hogy többségük hordárt fogadott, hogy a cuccaikat ne saját maguk cipeljék a táborig. A harminc körüli csoportból kb. 6-an vittük csak a saját hátizsákunkat. Úgy láttam, hogy ez más cégeknél azért kevésbé volt jellemző, igaz nincs is mindenhol ilyen szolgáltatás.

A túra szerintem közepesen nehéz. Az első szakasz meredek laza homokos talajon, a mezőgazdasági földek szögesdrót kerítései között, a tűző napon nem nagy móka. A második szakasz a köderdőben, szerpentinezve, enyhébb emelkedőkkel egy fokkal jobb. Az utolsó szakasz kevesebb fa között, sok rövidebb vízszinteshez közeli szakasszal, de már fáradt lábakkal szerintem szinte élvezetes. Jól esett a táborba megérkezni, ahol a Fuego folyamatos kitörései üdvözöltek minket. Kb. 1.200 méter szintemelkedés ez a nap. Fél óra pihenés után jön a döntés: ki akar áttúrázni a Fuegora, további 600 méter (fel és le) szintet, 4-4,5 órányi extra túrát (ebből a teljes visszaút fejlámpával a sötétben) és egy életre szóló élményt hozzáadni a naphoz. 14-en vágtak neki, közülük csak 1 cipelte a saját cuccát a táborig. Én már a túra előtt tudtam, hogy ezt én nem vállalom, a táborban sem változott meg a véleményem, és utólag sem bánom.

A táborban maradóknak zseniális kilátása volt a Fuegora, miénk a legmagasabban lévő tábor a hegyen. Minden kitörés egy-egy szájtátós ámuldozás, örömkiáltásokkal tetézve. Ahogy lement a nap, lehűlt a levegő, meggyújtották a tábortüzet, kaptunk forró kakaót, aztán süthettünk pillecukrot, közben meg nem csökkenő lelkesedéssel figyeltük a vörös lávafolyamot, és üdvözöltük az átlagnál erőteljesebb kitöréseket. Vacsora után még sokan kint maradtak a tűz mellett. Én röviddel a Fuegora túrázók visszatérte előtt feküdtem le a jéghidegre hűlt kis házunkban. Sokan panaszkodnak a borzasztó hideg éjszakák miatt, ezért is választottam az épített házas megoldást. Annyi réteg takarót kaptunk, hogy az éjszaka egy pontján két réteg ruhától is megszabadultam, annyira melegem volt.

Hajnali 4-es kelés, 4:20-as indulás a csúcsra. Összesen 12-en indultunk neki, amiből csak 2-en voltak a Fuegon is. Szerintem nem volt hideg. Volt olyan réteg ruhám amit elő sem vettem, és a szélálló réteg is csak közvetlenül a csúcs alatt, a feltámadó jeges szélben került elő. A csúcsra vezető szakasz a sötétben igazi szívás. Mély homok a meredek emelkedőn, gyilkos tempót diktáló vezető, 1 óra 20 perc. Hálás vagyok annak a kanadai lánynak, aki erre a szakaszra kölcsönadta a túrabotját, mivel neki esze ágában sem volt feltúrázni a csúcsra. Ez határozottan könnyített ezen a kihíváson.

A napfelkelte a csúcson óriás élmény. A nap az Agua vulkán mögött kel fel, csodaszép színorgiát produkálva a bolyhos felhők fölött, de közben mennek a Fuego kitörései, még mindig látjuk a vöröslő lávát, de egyre halványabban, közben meg tombol körülöttünk a szél. Huh, hát nagyon megérte!

Lefelé menni nekem egy álom, sokaknak inkább rémálom. Síelünk lefelé a homokon-törmeléken, és fél óra múlva a reggeli mellett ülünk. Elégedett arcok mindenhol, ahová nézek. Kb. 3,5 óra múlva, a hegy lábánál az elégedettséget a kimerültség vegyes kifejezései váltják fel. A csapat eleje – kb. három társammal és egy túravezetővel – meglógott és leszaladt a hegyről, a többiek vegyes tempóban és lelkesedéssel követtek minket. Közben találkoztunk néhány nagyon rosszul lévő, vagy épp végkimerült túrázóval, akit a csapata és vezetői ott hagytak az út mellett. Az én csapatom túravezetői próbáltak életet lehelni beléjük és visszahívni az értük felelős guide-ot. Hogy ez normális-e itt a hegyen, Ronald, a vezető guide-unk csak annyit mondott: mindenki azt a szolgáltatást kapja, amiért fizet.

A mi vezetőink (5-en, ami szerintem ekkora csapatnál teljesen reális) lefelé hordárként is viselkedtek, sokan ugyanis lefelé sem akarták a már kikönnyített (se víz, se kaja) cuccukat cipelni, így egy-egy vezető 3-4 magára agatott zsákkal ment le a hegyről. Az előző napi hordárok ugyanis csak feljönnek a rájuk bízott csomaggal, majd egy szusszanás után mennek is vissza a faluba. A hordárok amúgy jófejek, tök örülnek, ha valaki beszél spanyolul, és eldiskurálhatnak az út alatt. Ebben a csapatban én voltam az egyedüli, akivel beszélgethettek. Teljesen meglepő módon volt olyan ügyfél, aki a saját hordárját levegőnek nézte, nem hogy beszélgetett volna vele. Volt köztük két fiatal lány is, Raquel és Mariana, akik még húsz évesek sem voltak, heti kétszer jönnek fel csomaggal a hegyre, és a rájuk bízott csomag esküszöm nagyobb volt, mint ők maguk. Őszinte tiszteletem az övék.

Nekem remek élmény ez a túra. Roppant szerencsés voltam az időjárással, hálás vagyok, hogy nem fáztam, hogy napi 7-10 km-t gyalogoltam hetekig az indulás előtt, hogy nem volt lezárva a hegy aznap, mikor indultunk, hogy ismét egy fantasztikus jelenség tanúja lehettem, amit sokáig a szívemben fogok őrizni. Sok véleménnyel ellentétben, miszerint “az élmény remek, de soha többet hasonló kihívást”, én bármelyik nap újracsinálnám.

Ui: egy volt amerikai önkéntes tűzoltó a csoportunkkal jött fel másodszor azután, hogy előző nap lejött a hegyről. Mindkétszer felment a Fuegora és a csúcsra is. Ő határozottan osztja a véleményem.

Árak

• teljes ellátásos, kabinban alvó túra Wicho & Charlie’s szervezésében: 97-107 USD
• extra Fuego túra: 200 GTQ (kb. 10.000 HUF)
• extra éjszaka az alaptáborban (pl. ha rossz időben nem láttál semmit, és tennél egy próbát másnap): 200 GTQ (kb. 10.000 HUF)
• hordár egy irányba, súlytól függően 200-280 GTQ (kb. 10-14.000 HUF)