Chiang Mai templomrengetege

Emlékszem Baliról írtam, hogy minden sarkon van egy templom, vagy templomnak látszó képződmény. Na, ez Chiang Maira fokozottan igaz, azzal az eltéréssel, hogy itt minden templom, ami annak látszik. És sok van belőle!

Utazásom Koh Phanganból meglehetősen eseménytelen volt. Nem késett (sokat) a komp, rendben volt az átmeneti szállásom (kivéve, hogy az ágy olyan kemény volt, mintha matrac nélkül a deszkán aludnék) és repülő is időben indult és érkezett. Dél körül már Chiang Maiban voltam, ahol rögtön kellemes meglepetések fogadtak. A rémhírek, miszerint itt rettentő hideg van, ezidáig nem bizonyultak igaznak, és továbbra is flip flop – rövidnadrág a komfortzóna. A másik meglepetés, hogy a reptér nagyon közel van az óvároshoz és egyszerű és olcsó az idejutás. Taxival kb. 150 THB (1.200 HUF), de ha nem sietünk sehová, akkor kijön ez 40 THB-ból is (320 HUF) iránytaxival. A songthaew Chiang Mai iránytaxija, egy piros platós kocsi, ahol a platón egymással szemben két pad van, arra zsúfolódnak fel az emberek, néha 10-en is. Csak le kell inteni, közölni az úticélt, a sofőr meg eldönti, hogy oda elvisz-e vagy sem. A sztenderd díj 30 baht, a speckó desztinációkra, mint a reptér vagy egyes turista látványosságok, ez lehet 40 baht is.

Az érkezésem olyan pontos volt, hogy lett egy fél napom terv nélküli bóklászásra. Csak el kell indulni egy utcán, és tényleg mindenhol csodás templomok várnak ránk. Mint utóbb kiderült, ez alatt a fél nap alatt meg is látogattam a két legjelentősebb templomot a belvárosban. A Wat Phra Singh és a Wat Chedi Luang tényleg nagyon különleges élmény.

A Wat Phra Singh templom alapköve és első épülete 1345-ből származik, de fokozatosan egy-egy újabb elem, épület hozzáadásával nyerte el mai méretét, mígnem a 17-18. századi burmai uralom alatt teljesen elhanyagolták. A chedi egy ceyloni szent buddha szobrot őriz, ami ugye vagy eredeti vagy nem – erről mindenféle legendák keringenek. Minden esetre csodaszép, az elefánt rajongók meg különösen szerethetik a 4 csodás aranyelefánt miatt.

A Wat Chedi Luang is Chiang Mai történelmi központjában van, ugyancsak a 14. században kezdték meg az építését. Különleges,  piramis formájú, eredetileg több mint 80 méter magas chedije egy 16. századi földrengésben megsérült, a Smaragd Buddhát ekkor szállították el innen Luang Prabangba. Szerettem itt lenni, körbejárni a kertet, felfedezni kis zugait, ámuldozni a már-már Botero stílusú buddhán, elképzelni milyen lehetett teljes pompájában.

Harmadnap reggel biciklire pattantam, és átkerekeztem keresztül kasul a várost, olyan gyöngyszemekre bukkanva, mint a Wat Chiang Man.

De a Wat Phra That Doi Suthepre tett látogatás mindent vitt. Azt a tippet kaptam, hogy késő délután látogassak oda, és töltsem ott a naplementét. Így egyrészt elkerülöm a turista tömeget, másrészt részese lehetek a hatórai ceremóniának. Hát ez tényleg zseniális volt. A templom maga is elég impozáns az arany chedivel a közepén, de ahogy lassan megy le a nap és a sötétedő háttér előtt életre kelnek az arany szobrok és mágikus hangulata lesz a helynek.

Kicsivel hat után a szerzetesek kijönnek az imateremből, és kántálni kezdenek – amit áhitattal hallgat mindenki (aki éppen nem fotóz vagy videózik). Majd megkezdik az óramutató járásával megegyező köreiket a chedi körül, folytatva a kántálást. Egyszerűen nem akaródzott tovább indulnom innen. Béke, csodálat és hála.

Mégis elindultam, hogy csatlakozzak az iránytaxinál rám várakozó frissen megismert útitársakhoz és elinduljunk vissza a városba. A csapat, akik a Varázshegyre, a Doi Suthepre felmenet verődött össze (amerikaiak, brazilok, portugálok, németek, kolumbiaiak csodás keveréke) úgy döntött, hogy megnéz egy Lady Boy showt az éjszakai piacnál, de én ezt kihagytam, és inkább egy magyar ismerőssel találkoztam… de ez egy másik sztori.

Ha valaki odavan a buddhista templomokért, Chiang Mai egy aranybánya – még ha egyes templomokba a nők nem is mehetnek be. Hogy miért? Az ő hagyományaik szerint a nők tisztátalanok – a havi vérzés okán – és jelenlétük a templomban megszentségtelenítené azt. És akkor most ne menjünk bele abba, hogy ez mennyire elfogadható vagy sem – nem kell egyetérteni vele, és szimplán elfogadom, hogy ezek az ő szabályaik. Az egyetlen kérdésem ezzel kapcsolatban az, hogy akkor miért is fizetem ugyanazt a belépődíjat, mint férfi társaim, de ugye ezt a kérdést felesleges hangosan is feltenni.

Árak

• Doi Supthep belépő: 30 THB
• Doi Suthep songtheaw-vel: 30 THB az óvárosból az állatkertig/egyetemig a songtheaw állomásig, innen 40 THB a templomig. Ugyanez vissza.
• Wat Chedi Luang: 40 THB
• Wat Phra Singh: 50 THB

Általános szabályok a templomokban

• illedelmes öltözködés, vállakat és térdet takaró ruházat
• a templomba csak cipő nélkül mehetünk be
• ne érintsük meg a buddha szobrokat
• ne ölelgessük, puszilgassuk szeretteinket – és másokat se