Elefántok földjén

Nem vagyok egy kifejezett elefánt-rajongó, valahogy mégis összegyűlt a lakásomban egy-két elefánt szobor. Az afrikai szafarin élveztem az izgalmat, amikor e hatalmas jószágok közelébe kerültem, itt Délkelet-Ázsiában meg elszomorít, amikor láncra verve látom őket. Sokakat hallottam arról beszélni, hogy mi etikus és mi nem az “elefánt turizmusban” és bár idővel kíváncsi lettem, azt tapasztalom, hogy nagyon nehéz dönteni, hogy melyik farm, központ kínál igazán etikus programot. Mert ma már talán kevesen jönnek ide Thaiföldre azzal a tervvel, hogy elefánton lovagoljanak, igazi igény az elefántokkal való játékos együttlétre van. És a kínálat meg a marketing abszolút követi ezt a vonalat. De ugye a korábban fizikai fenyítéssel tréningező táborok nem lesznek hirtelen elfogadhatóak csak amiatt, mert már nem ültetnek senkit elefánthátra.

Itt is, mint annyi másban, nekem a személyes tapasztalatok, ajánlások voltak meghatározóak. Beszélgettem másokkal, akik vettek részt ilyen programokon, plusz rengeteg értékelést és véleményt elolvastam. Szerettem volna olyan helyre menni, ahol a nagyobb jóhoz is hozzájárulok. A választásom az Elephant Jungle Sanctuary-ra esett. Persze minden, amit ezek után leírok teljesen szubjektív, az én megélésem vagy a programon a szervezőktől hallottam. Ha hasonló programon töritek a fejeteket, akkor a választásnál az etikus alapelvek figyelembevételével ugyan, de hallgassatok a szívetekre.

Szóval a sztori szerint a központ alapítójának a célja az volt, hogy minél több elefántot menekítsen ki az elefánt táborok (elefánt lovaglás és mutatványok) és a földművesmunka nehéz világából és biztosítson boldog életet nekik, ugyanakkor a helyieknek is segítsen keresethez jutni. Az itt élő elefántok nagy részének van gazdája, tehát nem a központ tulajdonában vannak. Lényegében fizetnek a tulajdonosoknak azért, hogy ne a táborokba vigyék és ne dolgoztassák az elefántokat, hanem itt éljenek és a turistákkal bohóckodjanak.

Az elefántok iszonyú sokat esznek, akár 200 kg-ot naponta, amit így nem a farmereknek kell előteremteni. Vagyis de, megtermelik az ellátmányt, ám azt a központ megvásárolja tőlük, így is gyarapítva bevételeiket.

A központ többnyire csak nőstény elefántokat tart – legalábbis ahol én voltam ott csak egy fiatal hím volt – mert ők sokkal szelídebbek, és bántalmazásmentes módszerekkel is idomíthatóak, míg a hímek vadak, kiszámíthatatlanok, agresszívek és nehezen idomíthatók.

A program

Én egy egésznapos programra mentem, de létezik félnapos (délelőtti vagy délutáni) és kétnapos verzió is. A központok Chiang Mai központjától 1-1,5 órányira a dzsungelben vannak. A megérkezés után van egy rövid eligazítás, kapunk egyenpólókat, amiket az elefántok elvileg felismernek (a gazdáik, a Karen törzshöz tartozó falubeliek hagyományos viselete), és felkészülünk az első etetésre. Igen, jól hallottátok, az elsőre, mert ugye lesz még pár kör, hiszen ezek tényleg sokat esznek. Megtanuljuk, hogy a Bon-Bon (vagy bom-bom) vezényszóval hívjuk őket enni.

Az előétel valami rettenet mennyiségű banán, amit vagy az ormányukkal vesznek el nagy lelkesen, vagy a szájukba is lehet tenni. Persze ők nagyban gondolkodnak: te adnád a banánt egyenként, ők meg összegyűjtenek vagy 5-6-ot az ormányukkal, és csak azután tolják az arcukba a héjjal együtt.

A bébi elefántok – én külön kértem, hogy olyan helyre menjek, ahol vannak – kicsit másként esznek, nekik meg kell hámozni a banánt. A héjat meg kedve szerint vagy megeszi az anyukája, vagy sem. A bébik is sokat esznek, nagyon lelkesen, olyannyira, hogy sokszor nem voltam biztos abban, hogy a bon-bont halló felém csörtető, lobogó fülü kiselefánt időben le tud fékezni, mielőtt a banánnal együtt elsodor.

Aztán ha ez a móka lement, akkor jön egy kis zöld fincsiség, egy csomó cukornád. Ezt is eleszegetik egy darabig. Ezután mi is enni kapunk, együtt ebédel majd sziesztázik a csoport.

Ebéd után “gyógyszert” gyártunk az elefántoknak. Szegényeknek igencsak rossz az emésztése, így extra rostokat kapnak. Egy üstbe kurkuma, főtt rizs, hántatlan nyers rizs, banán kerül, ezt összezúzzuk majd gombócokat formázunk belőle. Ezekkel a kis gombócokkal etetjük meg őket. Persze nem kell aggódni, kapnak még enni később is.

Ezután jön a sárfürdő majd a folyóban fürdés, amit úgy sejtem az emberek jobban élveznek, mint az elefántok. Nem is mindnek akaródzik bemenni a sárba, se a vízbe. De például tök szimpatikusnak találtam, hogy egyiket sem kényszerítették, így összesen három elefánttal mókázott a csapat a sárban, és hárman pancsoltak a boldog turistákkal a vízben. Értem én, hogy ez is a természetes viselkedésük része, de gondolom azért nem ilyen formában. Minden esetre az egyik bébi elefánt kifejezetten élvezte a dolgot, az biztos. Egyébként amilyen nagyok, annyira figyelmesek, és tökre érzik, hogy hol vagyunk körülöttük. Nem löktek odébb senkit, nem léptek a lábunkra.

Ezután a móka után még egy kis etetés, aztán lassan visszavedlünk emberré, kimossuk a hajunkba/ruhánkra ragadt sarat, lezuhanyzunk, aki akar elefántos szuveníreket vásárol, aztán elindulunk vissza a városba.

Ami mellettük szól

Ami szimpatikus volt, hogy minden elefánt mellett ott volt a gondozója, de senkinél nem volt bot, ostor vagy kampó. Nem éreztem, hogy kényszerítenék őket a sárban vagy a folyóban fürdésre, és úgy általában az volt a benyomásom, hogy szeretettel bánnak velük.

Megmaradt kétségeim

Az hogy az evésre van vezényszó, még csak-csak értem. Az egyik elefánt a csup-csup vezényszóra puszit adott az ormányával – ezt biztosan nem a természetes közegéből hozza. Ugyanakkor az itt élő elefántok nagy része elefántlovaglós/mutatványos táborokban élt korábban, bizonyos dolgokat ott tanultak meg. Amikor megkérdeztem, hogyan trénelik az elefántokat, hogy ne bántsák az embereket, hogyan vegyék el az ételt, hogyan adjanak puszit stb., nem kaptam világos választ, igaz a vezetőnk angolja sem volt tökéletes. Csak remélem, hogy akkor is a megfigyelt szeretettel bánnak velük, amikor nem látjuk.

Mire fordítják a bevételt

A bevételeiket ellátmány vásárlására, állatorvosra költik, és arra törekszenek, hogy a jövőben saját tulajdonba kerüljenek az elefánt táborokból megmentett állatok. Chiang Mai környékén jelenleg 9 táborban tartanak elefántokat, mindenhol minimum három állattal.

Részletek

• Helyszín: Elephan Jungle Sanctuary, Camp 7
• Elefántok: 6
• Turisták: kb. 30
• Elefántokkal töltött idő: kb. 4-5 óra
• Félnapos program ára: 1700 THB
• Egynapos program ára: 2400 THB