Luang Prabang

Luang Prabang

Instant szerelem, a megérkezés pillanatától. Alig szálltunk le a slow boatról, pikk pakk egy tuk-tukban találtuk magunkat, majd pár perc múlva a központban.

Lao lakoma

Épp időben, hogy még a nagy tömeg előtt fel tudjam mérni a kínálatot az éjszakai ételpiacon. Képzeljetek el egy szűk utcácskát, ahol kifőzde követ kifőzdét, ahol ezt a sort csak egy-egy kisebb asztal és szék töri meg. Elképesztő illatok szállnak a levegőben – grillezett hal, kolbászok, csirke és kacsa, fűszeres tészták, sokféle illatos curry, forró levesek, sült tavaszi tekercsek és töltött gombócok, frissen sült sütik és gyümölcsök. Hát lehet ennek ellenállni?

Jó érzékkel ettől az utcácskától egy saroknyira foglaltam szállást, így nem volt kérdés, hogy jókat eszem-e, amíg itt vagyok.

Luang Prabang azonban jóval több, mint egy átlagos délkelet-ázsiai város. Roppant erősen érződik a francia gyarmati múlt, nem csak az építészetben, de a kulináriában is. A város tele van hangulatos kis kávézókkal, isteni kávéval, igazi friss croissantal és sütikkel, trüffel golyókkal. És itt találtam utam során az első igazán jó, friss, ropogós héjú kenyeret. Nem is igazán vágytam rá eddig, de ahogy megláttam az itteni bagettet… hm, nem tudtam ellenállni.

Talán ezért sem meglepő, hogy nagyon megy itt a rendes, mindenfélével megrakott bagett szendvics. Óriás adag, és ez nem az a fajta magyar vasúti restis szendvics, aminek a látható szélén szomorkodik egy salátalevél meg egy fonnyadt paradicsom. Ez itt meg van tömve annyira, hogy ember legyen a talpán, ki úgy tudja igazgatni a cuccot, hogy harapni tudja. Isteni.

A csajokkal, Ráhellel és Meiel kipróbáltuk a lao barbeque-t is. Az asztalra egy nagy tál parazsat tesznek, amire egy kupola alakú, lyuggatott edény kerül, aminek a széle felfelé kunkorodik. A kis kupolát bezsírozzuk, majd erre kerülnek a husik, amiket mi magunk az asztalnál sütünk meg. Az edény szélében, körben pedig víz van, amibe a zöldségek, a tofu, a tészta és a tojás kerülnek, itt fő a leves. Klassz, és nagyon egyszerű.

Templomok

Úgy tűnik, vonzom azokat a helyeket, ahol lépten-nyomon izgalmasabbnál izgalmasabb templomokba botlik az ember. Nos, itt tényleg elég csak a főutcán sétálni, és ez a séta nem fél órás lesz.Gyönyörű, szépen karban tartott, élő helyek, tele szerzetesekkel, helyiekkel és turistákkal. A nyugalom szigete mind, valami megfoghatatlan békével.

Van egy nagy kedvencem, amibe – mint ahogy mindegyikbe – mindenféle terv nélkül besétáltam. Nekem megállt az idő, aztán csak mikor kijöttem eszméltem rá, hogy észrevétlen másfél órát töltöttem bent.

A legnépszerűbb mégis a domb tetején álló csöppnyi That Chomsi sztupa, amit sok-sok minibusznyi turista rohamoz meg röviddel 6 előtt, de a templomra nagyjából egy pillantást sem vet senki, a naplemente itt az érdekes, már ha látsz belőle bármit is a magasba tartott többszáz mobiltelefontól. Én erről az élményről tudatosan lemondtam.

A másik jelentősebb templomkomplexum a Wat Xieng Thong, ahol borzasztó tömegek vannak, és egy merő jegyesfotózás. Gyönyörű, de nehezebb itt átadni magad a pillanatnak.

Hangulat

A város kicsit olyan, mintha egy francia kisvárosban sétálgatnál, de valahogy mégis fűszeresebb. A házak bájosak, az ablakokon zsalugáter. Senki nem siet, az élet olyan ráérős. Nagyon jó energiája van a helynek. Az meg aztán tényleg klassz, hogy ez a szépség pálmafák között, nappal nagy melegben, de este kellemes hűvösben barangolható be. Persze, van sok turista, de valahogy eloszlik, nem zavaró a tömeg – talán a fent említett két templom kivételével. És az is igaz, hogy mindez talán csak a város szívére, a kis félszigeten elhelyezkedő városrészre igaz. A külsőbb kerületek zajosak és kaotikusak pont annyira, mint amennyire azt egy ázsiai városnak kell.

Temészet

Imádtam itt a Mekong közelségét. Csak lesétál az ember a partra, és lehet merengeni a csokibarna vizet bámulva. És szerintem a parton van a legjobb naplemente-csodáló pont, a dombtetőt el kell felejteni. Nem kell sokat utazni a városból, hogy igazi természeti csodákat találjunk, a számtalan kisebb nagyobb vízesés gondoskodik erről. A legnépszerűbb a Kuang Si, nem véletlenül. Itt jártam én is, és nem bántam meg. Csodás türkiz színű medencék, számtalan kisebb zúgó és vízesés, és a legnagyobb vízesés, a végén, bónuszként. Szerencsére én ezúttal is a maps.me-re hagyatkoztam és nem a helyi feliratokra, így a sok-sok lent kijelölt fürdőhely helyett a nagy vízesés közepén, egy klassz kis medencében úsztam tettestársaimmal együtt. Innen láttuk a turistákat, akik a lenti hídról fotóznak, így vélhetően mi minden fotón rajta vagyunk.

Emberek

A hajón jópáran összeverődtünk, akikkel többé kevésbé együtt bandáztunk tovább. Ráhel Svájcból, kínai-amerikai Mei, a chiang rai buszon megismert Joe, és a norvég Paul. A luang prabangi látogatás végére Rahel és Mei is az én hostelembe költözött, és mivel a terveink egy pontig hasonlóak, elhatároztuk, hogy együtt utazunk tovább. Joe északra tartott, mindenféle trekking kalandot tervezett, Pault meg egyszerűen elvesztettük, és mivel kis unikornisként semmilyen közösségi médián sem elérhető, csak remélem, hogy minden oké vele. Utoljára akkor láttam, amikor kimenekítettük a pink bérelt bringáját az éjszaka közepén egy bezárt parkolóból.

A helyiek meg egyszerűen csodásak. Nyugodtak, kedvesek, nyitottak és bíznak még bennünk. Itt tényleg azt éreztem, hogy nem egy pénzes turistaként néznek rám, aki csak egy a sok közül, de tényleg rám néznek, velem beszélnek. Itt nem kellett semmiért előre fizetnem, sem szállásért, sem ételért, sem szolgáltatásért. Itt a templomok kertje minden oldalon nyitva van, de ha van is belépő, azt csak a főkapunál szedik, hisznek benne, hogy odamész, bárhonnan is érkezel. Egy kedves barátomtól hallottam a következőt a lao emberekről: “a vietnámiak elültetik a rizst, a kambodzsaiak figyelik, ahogy a rizs nő, a laok pedig hallgatják, ahogy a rizs nő”. Hát valahogy így, szépen, csendesen.

°°°

Árak

  • Tuk-tuk a slow boat kikötőből a körpontba: 20.000 LAK (600 HUF)
  • Szállás hostelben: 40-70.000 LAK (1.200-2.100 HUF)
  • Cafe latte: 19-25.000 LAK (570-760 HUF)
  • Gyümölcs shake: 10.000 LAK (300 HUF)
  • Bagett szendvics: 10.000 LAK (300 HUF)
  • Minibusz transzfer a Kuang Si vízeséshez: 35.000 LAK (1.100 HUF)
  • Belépő Kuang Si vízeséshez: 20.000 LAK (600 HUF)
  • Wat Xieng Thong belépő: 20.000 LAK (600 HUF)