A speciality kávézók az én ikeám

A speciality kávézók az én ikeám

Amikor Madridban éltem, sosem éreztem, hogy hiányzik az otthonom, mert az akkor épp Spanyolországban volt, megkérdőjelezhetetlenül. Nem volt honvágyam.

Mégis, amikor egyszer betévedtem egy IKEA-ba, elmélyült a nyugalmam. Nem tudtam, nem éreztem, hogy hiányozna valami, de az otthonosság egy másik fokára kerültem. Mert az IKEA mindenhol IKEA. Ismerem, vizuálisan megnyugtat, biztonságot ad, mert kiszámítható. Akkor arra gondoltam, ha majd bármikor elfog a honvágy, csak kiruccanok egy kék-sárga intézménybe: instant gyógymód.

Hogy miről is jutott ez eszembe? Bangkokban vagyok, kora reggel, és a hostelem kávézója csak a jövő hónapban nyit, reggeli sincs. Elindultam reggelit és kávét vadászni a kínai újév mulatságából ébredező városban. Ezt többnyire megoldom egy helyi műintézményben, de ma nem. Ma épp két ország között vagyok félúton, egy maratoni buszozás-vonatozás közepén, egy városban, ahová sosem akartam jönni. Ma újhullámos kávé kell.

És ekkor bevillant. Nekem egy jó speciality kávézó a biztonság. Sokaknak ezek arctalan, jellegtelen helyek, ipari design, letisztult terek, La Marzocco kávégép, single origin kávé. Lehetne a világon bárhol. Én különös tehetséggel találom meg ezeket a helyeket, a legváratlanabb helyszíneken – na jó, nem Don Deten, a Konglor-barlangnál vagy az eldugott kisfaluban Jáván – ahol épp szükségem van rá. Asszem én így csalok, mert ez adja meg a biztonságot, hogy aztán a nap hátralévő részében nyugodtan lépkedjek kifelé a komfortzónámból.