Átutazóban – Kambodzsa-Thaiföld határátkelés

Kambodzsából az utam a híres-hírhedt poipeti határállomásra vitt, hogy aztán onnan eljussak Bangkokba.

De mit is keresek Bangkokban?

Ilyen amikor nem tervezek, csak történnek a dolgok. A Siem Reap-i sokadik napomon elkezdtem agyalni, hogyan tovább. Valahogy el kell jutnom Szingapúrba, az biztos. De honnan? És addig is mit csináljak? Sok-sok ötlet átcikázott az agyamon. Vietnám? De ott igazán Ho Chi Minh City lenne a logikus, ahová nem vágyom, de esetleg a Mekong-delta. De Vietnám annyival több, megérdemelne egy hónapot, de most annyi nincs rá. Motorral északról délre, vagy fordítva. Na, az egy következő utazás. Esetleg a szigetek Kambodzsában? Hm, inkább nem most.

És ekkor jött a szikra: nem repülök Szingapúrba, hanem valahogy a szárazföldön találom meg az utat odáig, valószínűleg kalandosan, több szárazföldi határátkeléssel, ami ugye gyakran elég érdekes képet fest a régióról. Sok olyat tapasztal itt az utazó, ami nincs benne az “iderepülök, gyors nyaralás, elrepülök” mintában.

Mindez logikusan úgy valósítható meg, ha eljutok Bangkokba, onnan éjszakai vonattal a maláj határra, onnan meg a maláj É-D fő vasútvonalon Johor Bahruba, onnan pedig Szingapúrba utazom. Közben meg megállok Malajziában valahol, ami elég érdekesnek mutatkozik az utolsó napokra. Szóval, terveztem vagy sem, irány Bangkok. Mikor máskor, mint a Kínai újév napján, amikor az amúgy is őrült város fokozottan kaotikus arcát mutatja.

Battambangból Bangkokba

De hogy is jutok Bangkokba? Azt gondolnánk, hogy Battambang, Kambodzsa második legnagyobb városa, ugye nincs messze a thai határtól, szóval ezen a kérdésen nem kell majd sokat gondolkodni. Pedig de. Mert ez a szárazföldi határ – bár rettenet sok ember megy át rajta nap mint nap – azért nem egyszerű. Szokás szerint tájékozódtam az árakról és az opciókról friss blogbejegyzésekből, travelfishről, tripadvisorről. Mind állítja, hogy direkt buszjárat nem létezik, minden cég, ami mást állít, az hazudik. És inkább csináld mgad, mint fizess be egy “közvetlen” Battambang-Bangkok ajánlatra. A legrosszabb értékeléseket a Virak Buntham nevű cég kapta, na azt felejtse el mindenki azonnal.

Kitaláljátok? Én a Virak Bunthammal utazom, pedig eredetileg nem terveztem. De így legalább lesz róla saját véleményem.

Mivel nagyjából ismertem az opciókat és az árakat, eleve nem a közvetlennek hazudott buszos opciót választottam, hanem egy reggel 7-kor induló busz + minibusz kombót. (A határig a kambodzsai oldalon busz, aztán a thai oldalon Bangkokig minibusz.)

Fel voltam rá készülve, hogy késve indulunk, hogy a határon megvárunk mindenkit, azt is akinek 4 óráig tart átjutni, meg azt is aki később indult Battambangból vagy más kambodzsai városból, de Bangkokba tart, hogy a busz megáll akár egy több órás ebédszünetre is, és hogy a határátkelés lehet egy, de akár négy óra is, tömeg és a határőrök hangulatának függvényében.

Na, ehhez képest: persze késve indultunk, de csak 20 perccel, ami ugye itt majdnem pontosnak is nevezhető. Wow #1. A határig busz helyett minibusszal utaztunk, légkondival, tisztasággal, angolul kb beszélő sofőrrel. Wow #2. Kambodzsából kijutni gyors volt. Kamerába nézés, ujjlenyomat, kilépőkártya kiszakít az útlevélből, pecsét aztán uccu. Na, a thai oldal kevésbé vidám. Sorba állunk, hogy egy emelettel följebb újra sorba állhassunk. Kordonos kígyózó sor, ahol 10:20-ra (50 perccel a határra érkezés után) jutottunk el a 45 percnyi további várakozást jelző tábláig. Aztán 10:50 körül a 6 határőrből 5 feladta a küzdelmet, és egy hős kezelte tovább az egyre nyugtalanabb, de továbbra is tömött sorokban kígyózó tömeget. Nagyjából fél óra múlva ketten visszatértek, ettől érezhetően meglendült sor, így kb. 11:30-kor újra thai földre léphettem, hivatalos pecséttel az útlevelemben. Azon kívül, hogy meleg volt, nem volt levegő és majd bepisiltem az addigra megivott egy liter víztől (nem bölcs!, inkább szomjazz…) nem gáz ez a határátlépés. Nem kell senkit lefizetni, logikus hogy mit és merre kell csinálni, tulajdonképpen csak türelem kell hozzá.

Még a kambodzsai oldalon kaptunk szép színes nyakpántokat, hogy a thai oldalon ránk találjanak, és a megfelelő társaság megfelelő minibuszára üljünk. Wow #3. Hamar le is vadásztak minket, és várakoztunk az árnyékban fél órát. Majd elkalauzoltak a minibuszparkolóba, ahol újabb várakozásba kezdtünk a ki tudja mire. Aztán mondták, hogy 1-re érkezik a busz, addig lehet menni enni-inni. Így is tettem, de hiába értem vissza 12:50-re, már ment a pánik, hogy akkor hol vagyok, meg itthagy a busz ha nem kerülök elő, meg azonnal szálljunk fel mert indul. Na de én ennek már nem dőlök be! Felszálltam a buszra, majd a fél csapat még csak elszaladt kávéért, meg mosdóba, meg a sofőr még elszívott egy cigit, meg megvátunk még 5 későn érkezőt, szóval fél kettő is lett, mire elindultunk. Egy nagy busszal, a minibusz helyett. (?) Szemmel láthatólag Bangkok ma egy népszerű úticél, és csak a fél bagázs farang, a többiek helyiek. Négy körül egy 20 perces pihenő, és már robogunk is tovább a bangkoki dugók felé, amit 6 óra magasságában el is értünk. Újabb egy óra alatt bearaszoltunk a városba, meglepetésszerűen pont arra a buszállomásra, amit a cég korábban állított. Wow #4.

Lehet, hogy én az év egyetlen jó napját fogtam ki a cégnél, de ezzel az utazással a világon semmi baj nem volt.

Virak Buntham menetrend

http://www.virakbuntham.com/schedules

Árak

• Virak Buntham Battambang-Bangkok busz+minibusz 7:00: 15 USD (3.750 HUF)
• Virak Buntham Battambang-Bangkok ‘közvetlen’ busz 8:00: 23 USD (5.750 HUF)
• Battambang-Poipet minibusz: 5-10 USD (1.250-2.500 HUF)
• Poipet-Bangkok busz v. kaszinó-busz: 200-220 THB (7-8 USD / 1.800-2.000 HUF)
• WC használat Aranyaprathet (határ thai oldala): 5 THB (40 HUF)
• WC használat a határtól 200 méterre lévő bevásárló központban: ingyenes