Belső utazás

Spiri alert! Ha a racionalitás skála “masszívan állok két lábbal a földön” végére tennéd magad és fél perc alatt veszted el az érdeklődésed amint ezoterikus, kézzel nem fogható / tudomány által alá nem támasztott teóriák vagy élmények kerülnek szóba, akkor ez a poszt nem biztos, hogy neked szól. De azért bátran olvass csak tovább, sose tudhatod.

Talán a korábbiakból kiderült, hogy alapvetően gyakorlatias, struktúrákban, rendszerekben gondolkodó útkereső vagyok. Ritkában vagyok mezítlábas, batikolt/hímzett ruhás, ommot/shivát magán viselő széthennázott jógi, mint nem. De érnek rendesen meglepetések ezen a szigeten. Mert kíváncsi vagyok és nyitott, kipróbálok mindenfélét. Mivel a jógasuli teljes programja hozzáférhető, így mindenféle órára bemegyek, olyanokra is, amit otthon esetleg nem próbálnék ki. A Samma Karunán kívül ezer meg egy jóga iskola, spirituális gyógyító központ, tantra iskola és tudatos közösség van a környéken, így szemezgetek más programok között is. Így jutottam el vasárnap egy Innerdance (belső tánc) eseményre, ami a tanfolyam vége óta eltelt másfél hét egyik meghatározó élménye volt.

A folyamat szuper egyszerű, csupán csak feküdni kell egy jóga matracon, nagyon jól felépített zene szól, ami kikapcsolja a gondolatokat. Na, persze nem az enyémeket… Hogy mi történik itt, és miért nem otthon a kanapén heverve hallgatjuk a zenét? A zenének itt célja van, lecsendesíti az elmét, és a segítők zajok, érintés és mindenféle technikák segítségével támogatnak minden résztvevőt, hogy minél teljesebb élményük lehessen. Sokan reagálnak önkéntelen mozgással, sokszor érzelmek szabadulnak fel, sírás vagy hisztérikus nevetés hallatszik, van aki percekig rángatózik, van aki a haragtól megszabadulva kiabál. Mindenkire más hatással van, minden belső utazás más és más. Szóval, ott feküdtem, már egy ideje szólt a zene, és arra gondoltam, hogy velem semmi nem történik. Hát jó, végül is ez is benne van a pakliban, de legalább a zene tök jó. Aztán egyszer csak azt éreztem, hogy az egyik segítő egy követ, egy kristályt tesz a bal, majd a jobb kezembe. Majd egy kis idő elteltével ökölbe szorítja a két kezem úgy, hogy az ujjaimban érzem a szívverésem. Ebben a pillanatban megszűnt a szívem a mellkasomban, és két szívem lett a két kezemben, és a testem is kettévált. A bal oldalam csodás nyugalomban és békében, a jobb oldalam pedig a karomból és a vállamból az egész testembe sugárzó fájdalomban. Emlékszem arra gondoltam, hogy biztosan valami ideget nyomok, és csak helyzetet kell változtatnom, de nem segített semmi. Éreztem a testemben áramló energiákat, az életenergiát, valamit, ami a fizikai testen jóval túlmutat. A fájdalom persze lassan elmúlt, ahogy a kristályokat kivették a kezemből, de hihetetlenül intenzív élmény volt. Így hát következő vasárnap ismét elmegyek egy ilyenre.

A másik elképesztő élményem egy BioEnergetics nevű foglalkozáson volt, egy brazil oktatóval. A csakrarendszerrel és az életenergia áramlásával dolgoztunk. Persze tudom a csakrákat, tudom a jelentésüket, tanultam arról, hogy mi a szerepük az energia áramoltatásában, de hogy ezt a gyakorlatban is érezni lehet, az már tényleg az elvont spiritualitás kategóriába került nálam… na, pont eddig a napig. Ezen az órán egy meghatározott légzéstechnikát alkalmaztunk végig, sokat táncoltunk az elején a Svadisthana csakrára, a kreativitás és szexualitás csakrájára fókuszálva az energiáinkat. Később ezt folytattuk fekve, nem feledve a légzést, a cél az energia áramoltatása volt a felsőbb csakrákba. Egy hónapja még lehet, hogy egy felvont szemöldökkel, és egy óvatlan “na persze” elszólással reagáltam volna, ha valaki ezt a sztorit meséli. De ez most velem történt. Éreztem a teljes energiatestem, éreztem az energia áramlását, vibrált a testem, mintha egy másik dimenzióban lettem volna.

Oké, azt hiszem, ezt nem is próbálom jobban elmagyarázni, elég, ha azt mondom, hogy nekem ezek nagyon jó élmények voltak. És még kíváncsibbá tettek.