Bringával Angkorban
Egy dologban biztos voltam: Angkorban nem rohanok. Hagyok időt magamnak, hogy élvezzem a hangulatot, hogy átadjam magam a látványnak és igazán megéljem az ittlét örömét. Úgy döntöttem, hogy bringával járom be a templomokat, talán ez adja a legtöbb szabadságot és valahogy közelebb is érzem magam a helyhez, jobban, mintha egy tuktukból szemlélném a környezetem.
Utólag is azt gondolom, hogy számomra ez volt a legideálisabb opció, javaslom, hogy bátran válasszátok a biciklizést, mert:
- az utak tök jók, egy csomó helyen a templomok körül van biciklisáv is. Az egy másik kérdés, hogy a motorok és a tuktuk is gyakran azon közlekedik.
- teljesen elviselhető a meleg, az utak nagy többsége a templomok körül árnyékban van. Rengeteg a fa az utak körül. Kivétel talán a “nagy kör” északkeleti és keleti oldala, amit nem ajánlok kora délután. Ha legkésőbb 9-kor elindul az ember, akkor a legnagyobb melegben már bőven a fák között van, később meg az A templomból B templomba eljutni nem távolság.
- a forgalom nem olyan vészes. Siem Reapben oda kell figyelni, de engem pl. csak az illegálisan motorozó turisták akartak kinyírni, a helyiek tök érzik a forgalmat. Még akkor is, ha elsőre ijesztő, hogy szembe jönnek veled a saját sávodban és nem tudnk nagy ívben kanyarodni. De ez csak apróság.
Ha le bírsz tekerni napi 30-50 km-t, akkor ez vállalható, és emlékezetes élmény lesz.
Emlékszem az első napra, amikor begurultam a jegyirodába, majd a 7 napos bérlettel tovább tekertem az ellenőrző pont felé, egyszerűen elleptek az érzések. Még nem is láttam semmit, csak a bérleten ott virított a fotóm Angkor Wat ikonikus sziluettje mellett, és folytak a könnyeim miközben tekertem. Olyan hihetetlen volt, hogy ott vagyok, hogy ez tényleg megtörténik. Ezen az úton 3 látnivaló volt igazán fontos nekem: Borobudur és a Bromo vulkán Jáván és Angkor. Egyszerűen boldoggá tett a tudat, hogy itt lehetek.
Első utan a Ta Phrom templomba vitt. És végül az utolsó is. Legyen bármilyen felkapott is ez a hely, igazi nagy kedvencem és valahogy éreztem, hogy így lesz. Órákat ücsörögtem különböző köveken, élvezve a hely hangulatát és a turista csoportok közötti szüneteket. Ez után az élmény után hiszem, hogy a legturistásabb helyen is meg lehet találni a nyugalmat és a békét, csak idő és türelem kell hozzá.
A bringázás szabadságot adott. Mindenhol megálltam úgy és akkor, ahogy és amikor akartam, csak élvezni a pillanatot. Hozott rituálékat és lett kedvenc útszakaszom. Sok-sok interakcióhoz is vezetett, mert az összes szabad tuktukos megtalált, hogy másnapra tud nekem egy jó túrát – de valahogy egyik sem volt erőszakos, jókat nevetgéltünk. Klassz hajnalban, az ébredező városon át kitekerni a napfelkeltéhez (és nem kell korábban indulni, mint azok akik tuktukkal mennek) és a napot többnyire úgy zárni, hogy az Elefántos terasz és a Bayon mellet tekerek el hazafelé. Hm. Bármikor visszamennék.
A bringáról végül valahogy nem született fotó, de ha még nem találtad meg, a fotós beszámolókat itt nézheted meg: az első, a második és a harmadik.
°°°
Árak
- Angkor bérlet 1/3/7 napos: 37/62/72 USD
- Városi egysebességes bringa: 1-2 USD
- Mountain bike: 5 USD
- Tuktuk: 15-20 USD
Technikai
- a bringát sosem lehet semmihez hozzálakatolni, hacsak nem ketten vagytok és a két biciklit egymáshoz. De én mindig becsületesen rátettem azért a lakatot, mert adták.
- az út Angkorig tök lapos, én mégis inkább a többsebességes mountain bike-ot ajánlom. A nagy kör északi részén épp útépítés van, és az a szakasz hosszan elég zötyögős. Jobb azt egy stabil biciklivel. Általában meg a városi biciklivel közlekedők nem voltak olyan elégedettek.
- a hajnali sötétben való kerekezéshez jól jön egy fejlámpa, a bringán többnyire nincs világítás. A fejlámpa aztán a templomban is jó szolgálatot tesz, amíg fel nem jön a nap.
- a hajnali biciklizéshez csak a Charles de Gaulle utat ajánlom, az alternatív opciókon olyan kátyúk vannak, amit a sötétben nehéz észrevenni és kikerülni.
- külföldiként Siem Reapben motort bérelni és a városban, vagy azon kívül és Angkorban motorozni illegális és tilos.