Costa Rica – az utolsó készülős napok izgalmai

Oké, az már nem titok, hogy Costa Ricában vagyok. Azért mégis mesélek kicsit, hogy is jött ez. Tudjátok, ez nem egy luxus út, ahogy a többi utazásom sem az. Szóval aki azt várja, hogy luxus resortokról írok, meg a legkönnyebb megoldásokról, az lapozzon tovább.

Erre az útra több, mint egy éve gyűjtök. Ami, ha jól belegondolok, ilyen covid-vészterhes időkben, amikor amúgy sem lehet sok mindent csinálni, meg ugye se kutyám, se macskám, azért egy elviselhető teher volt. Lesz benne utazás, jóga, hegyek, erdők, tengerpartok, meg sok rizs és bab.

Szépen mindent megszerveztem, március 5-re volt a repjegyem. Tesztek beütemezve, hátizsák félig-meddig összepakolva, fényképezőgép profi laborban kitisztítva, deet beszerezve. Erre egy héttel az indulás előtt hallom a bejelentést, hogy most aztán irgalmatlanul szigorítjuk az Európán kívüli utazásokat. Na, ez most mit jelent? Mikortól, hogyan, mik az új szabályok, kijutok egyáltalán? A fene ebbe a kiszámítható és megbízható kormányzásba.

Fontolgattam a lehetőségeimet: várok és végigizgulok egy hetet, hogy végül tényleg elindulhatok-e, vagy átszervezek mindent, és a lehető leghamarabb, már februárban elindulok. Szerintem kitaláljátok hogyan döntöttem.

Telefon a légitársaságnak, hogy mik a lehetőségek. Fejszámolás a határidőkkel, mikor ettem utoljára, mikor mehetek először PCR tesztre, egyáltalán mikorra van időpont, mikorra lesz eredménye, ha nem lesz meg időben, át tudom-e szervezni a repjegyet újra. Szállások átszervezése, helyi busz átszervezése, új útiterv, reménykedés, hogy a hétvégén vásárolt Costa Rica-i biztosítás fizetése átmegy a rendszeren, és mindent időben megkapok, hogy regisztráljam magam a belépéshez szükséges rendszerbe. Komoly fejfájás egy napig. Mire mindent leszerveztem, péntek este lett, és vasárnap hajnal, azaz február 28. lett az új indulási dátum.

Vasárnap kora reggel még egy beszállás előtti kötelező gyorsteszt, aztán irány Amszterdam, a meglehetősen teli gépen. Az eseménytelen utazás alatt végig arra gondoltam, hogy akkor ez most igaz? Tényleg elindultam? Ez tényleg megtörténik? Én és Costa Rica? Wow. Ráadásul 2 hónapig?

És ezen a ponton még mindig mondhatod, hogy fenébe az egésszel, pont nincs erre szükséged a szigorítások alatt, miközben zsonglőrködsz otthon a gyerekkel meg a home office-szal, én tökre megértem. Mert szigorítások tényleg lettek. Mondjuk így is kijutottam volna az eredeti időterv szerint, de végül csöppet sem bánom, hogy lett egy extra kanyar ebben a történetben.

Így hát, Pura Vida, két hónap gondtalanság a paradicsomban.