Dalat, a matek és a menetrend

Mindent jól kiszámoltam, de Vietnám figyelmeztetett, hogy nem úgy van az…

Szóval, arra gondoltam, ha már a napom nagy része elmegy az utazással a szigetről visszatérve, akkor tulajdonképpen az egészet ennek áldozhatom, letudom egyben az egész távot. Jól megnéztem, az út Saigonból 8 óra. Már túl késő volt ahhoz, hogy azonnali indulással éjfél előtt odaérjek, így némi várakozással, téblábolással, olvasással kihúztam addig, hogy reggelre érkezzek. A busz szuper kényelmes volt, ezúttal jóval nagyobb térrel, mint az előző fekvő buszon, sőt még takarót is adtak. A bibi csak annyi, hogy a busz 5 és fél óra alatt tette meg a távot. Amatőr hiba, de ez van. Szóval képzeljétek el a fejem, amikor a busz kitesz hajnal négykor a koromsötét, 14 fokos (!) Dalatban. Pedig olyan jól elképzeltem a fél hetes érkezést, hogy lassan elsétálok a következő szállásomra, téblábolok kicsit a tóparton, aztán a Brew and Breakfast nevű szálláskmon pontosan azzal indítom a napot, amit a neve ígér: kávéval és reggelivel.