Hanoi

Hanoi

Becsukom a szemem ép próbálom felidézni, hogy milyen is volt Hanoi. Fáradt voltam, utam során az első gyomor-problémát is itt sikerült összeszednem, szmogos is volt, meg esett, de mégis, szinte végig mosolyogtam. Az illatok, az utcai étkezdék, az éjszakai nyüzsgő belváros, egy rég letűnt világ emlékei lépten-nyomon. Hmmm. Hogy a kedvenc városom lett-e? Nem. De határozottan nem keserített el, hogy szokatlanul hosszú időt, majd 4 napot töltöttem itt.

Hanoi, market - pinterjuco.hu

Hanoi, street barber - pinterjuco.huTörtént ugyanis, hogy a Cat Ba szigetre megérkező front esőt és hideget hozott, és lényegében a front beterítette a Hue-től északra eső világot, így nem volt menekülő-pálya, vagy B terv. Ezért úgy döntöttem, hogy nem megyek már máshová a hazautazás előtt, csak Hanoiba. Felpattantam a buszra, és így már szombat este Hanoiban találtam magam, Keith-el együtt.

Lecuccoltunk a hostelben, és belevetettük magunkat a városi forgatagba. Mert Hanoiban a szombat és vasárnap esték különlegesek. Megy az éjszakai piac, és az óvárosban lévő Hoàn Kiem tó partján futó utakat lezárják, és minden 10 méteren valaki más mutatja be a tudományát a nagyérdeműnek. Szombat éjszaka ezt egyedül fedeztem fel, mert Keith-t már ekkor is valami gyomorbaj kerülgette, és miután (nehezen) vadásztunk vega vacsorát, ő visszavonult, de engem megmagyarázhatatlanul, mágnesként vonzott a város. Nem, az éjszakai piac nem különleges, pont azokat a kacatokat lehet venni, mint minden ázsiai város éjszakai piacán. De én ennek egyszerűen szeretem a hangulatát. Jártam az utcákat, szagoltam az illatokat, és hiába eredt el az eső, engem ez sem tartott vissza. Hanoi itt megnyert magának, visszavonhatatlanul.

Hanoi, street vendors - pinterjuco.hu

Másnap hostelt váltottunk, Keith és én is mentünk a magunk útjára. Nem egy árkategóriában gondolkodtunk, de az óvárosban minden szuperközel van egymáshoz, szóval ettől még ugyanúgy tovább bandáztunk. Sőt! Kiderült, hogy Brendan, a Hoi Anban megismert holland srác is a városban van, így begyűjtöttük őt is egy kávézóban, és összeállt a Hoi Anban alapított hármasunk, hogy felfedezzük a fővárost. Erre mekkora esély volt? Zseniális, nem?

Hanoi, Ho Chi Minh Mausoleum- pinterjuco.huAnnyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy nem is emlékszem hogy jutottunk el a Ho Chi Minh Mauzóleumhoz. Mondjuk nem mintha én kíváncsi lettem volna Ho apó bebalzsamozott testére, de a Mauzóleum mögötti házra – ami korábban a francia kormányzó “birodalma”, majd magától értetődő módon Ho Chi Minh lak- és munkahelye lett – annál inkább. Épp a délutáni nyitás előtt érkeztünk pár perccel, majd az ebédszünet alatt felgyűlt tömeggel együtt beözönlöttünk, és végigjártuk a francia villákra hajazó épületeket. Mármint bemenni nem lehet, csak szájtátani kívülről. Nem visszafogott, nem alázatos, nem szolid. De ki hisz ma már a feliratoknak, és mindannak, amit a politikusok mondanak magukról, nem igaz? Többször kivívtam a biztonsági őrök nemtetszését, mert nem az elvárt tempóban haladtam. És fotózni is meg-megálltam, emiatt minduntalan rám kellett szólni. Hát persze, hogy átmentem lázadóba, és csak azért is rebelliskedtem.Hanoi - pinterjuco.hu

Hanoi, Ho Chi Minh House- pinterjuco.hu

És így teltek a következő napok is: Brendannal, vagy Keithel, vagy mindkettejükkel, vagy épp egymagamban fedeztem fel a várost. 

Meglátogattam a Vietnámi Nők Múzeumát, amit a viet propaganda emelete kivételével tök szerettem. A múzeumban a házasságkötési tradíciókat és a családi életet; a vidéki gazdálkodó életet és a sokféle törzsi, tradicionális öltözetet és a viet divatot bemutató tárlat csudaklassz. A nők történelemben betöltött szerepéről szóló rész szuper lett volna, ha a rengeteg szabadságharcosra, hősre és és kínai elnyomás ellen változatos, és kreatív ellenállás szervező nőre koncentráltak volna. Helyette a vietnámi háború női katonáit mutatja be, fájdalmas részletességgel.

Ez amúgy tök jellemző Vietnámra: mindenhol hangsúlyosan megjelenik a vietnámi háború és Amerika legyőzése, a sok-sok indokolatlan szenvedés bemutatása, a győztesek büszkesége, a lelőtt repülők tömkelege, a gyűlölt ellenség megalázása. Értem, de mindez befogadhatatlanul sok. Nekem. Amúgy is éreztem a nyugati ember lelkiismeretfurdalását és szégyenét, mindazok miatt a veszteségek (emberélet, egészség, kulturális örökség, természet) amit ez a nép elszenvedett – pedig ehhez aztán tényleg vajmi kevés közöm van. De mintha mindezt folyton az arcomba is tolták volna, bármerre is néztem.

Aztán meglátogattam még Hanoi-i konfuciánus templomot, az irodalom templomát. A nyugalom apró szigete a rohanó városban, ezernyi művészeti iskolás diákkal, akik a számtalan udvar és kapu egyikét rajzolják, vagy festik éppen. Elsétáltam a a St. Joseph katedrálishoz, ahol meggyőződtem arról, hogy Vietnámban is fehérbőrű, kaukázusi férfiként ábrázolják Jézust.

Nekem is egyik nagy kedvencem lett a vasúti sínes utca. Ez egy kb. 500 méteres útszakasz, ahol a házak között úttest helyett vonatsínek vannak, és bár nincs autóforgalom, napi párszor elrobog itt egy vonat Haiphong felé/felől. Mivel a menetrend ismert, ezért ezekben az időpontokban ezernyi turista verődik itt össze, hogy lefilmezzék, lefotózzák ezt a jelenetet, akár a saját testi épségük veszélyeztetése árán is. És ugye a szemfüles helyiek is reagáltak az instagram és a közösségi média által indított érdeklődés-cunamira, így számtalan kávézó és “étterem” jelent itt meg, hogy gyorsan meggazdagodjon. Sokszor az asztalok a szomszéd kapuja előtt vannak, amit aztán ha munkából hazatér a szemöldökét húzkodó szomszéd, gyorsan össze is kell pakolni, és odébb vonulni.

Hanoi, train street - pinterjuco.hu

Hanoi, train street - pinterjuco.huEllátogattunk a Thang Long citadellába is. Valami hasonlót szívesen láttam volna, mint a Hue citadella, főleg, mikor megtudtam, hogy ez a terület is az UNESCO világörökségi helyszínei közé került. Elég nagy csalódást okozott. Igaz, hogy intenzív archeológiai kutatás zajlik itt, de az idő, és a francia gyarmatosítók károkozása egyszerűen élvezhetetlenné rombolta ezt a “látnivalót”. Sokat gondolkodtam az emberi természeten, főként a nemrégiben Párizsban történtek után. Sokan, sokszor leírták, mennyire visszás az, hogy pillanatok alatt eurómilliók jöttek össze a Notre Dame felújítására, miközben évszázados/ezredes történelmi és kulturális emlékek vesznek oda a nyugati civilizáció pusztító terjeszkedése okán, anélkül, hogy a kisujjunkat mozdítanánk érte. Mindezt csak azért, mert nem a világ “jobbik” felén, nem a preferált nyugati, keresztény értékeket hirdetve jöttek létre. Engem ez őszintén elszomorít.

Elbandukoltam a Nyugati-tóhoz, megnéztem a Tran Quoc Pagodát és a híres bodhi fát, keresztbe-kasul bejártam a Dong Xuan piacot, isteni kajákat ettem az utcán, tömtem magamba a friss ananászt, kávéházról kávéházra jártam, újra kipróbáltam a tojásos kávét, épp csak a tradicionális vízi báb előadásra nem mentem el. Mert egyszerűen nem érdekelt.

Hanoi, street food - pinterjuco.hu

Hanoi, rice noodle - pinterjuco.huÓ, és ismét elszenvedtem a flip-flopom ellopását, de ennek kalandos története egy újabb bejegyzést érdemel. Hamarosan azt is olvashatjátok!

Aztán Brendan elindult a Ha Giang kört lemotorozni, hiába jöttek aggasztó hírek északról, a rossz időjárás és az egyre romló minőségű utak miatt. Keith pedig a burmai vízumát kezdte intézni. Én pedig hazafelé vettem az utam. Még gyorsan meggyőződtem arról, hogy a Hanoi reptérre a turista buszok mellett bizony van helyi alternatíva is, ami a Long Bien buszmegállóból indul, és harmadannyiért kivisz a reptérre, mint a reklámozott társaik.

Búcsút vettem a srácoktól, a várostól és Vietnámtól, és megkezdtem igencsak hosszadalmas utazásomat Budapestre. Ott csak egy gyors táskacsere és zuhany erejéig maradtam, majd utaztam tovább Zalaszentgrótra, hogy még épp elcsípjem apukám 70. szülinapját. Elcsíptem.

Ez volt hát Vietnám – már ami az utazás krónikáját illeti. De jön még egy-két bejegyzés, tanulság, érdekesség. Azokat is olvasgassátok!

Árak

  • Cat Ba – Hanoi busz+komp+busz jegy: 300.000 dong (3.650 HUF)
  • Ho Chi Minh ház belépőjegy: 40.000 dong (490 HUF)
  • Vietnámi Nők Múzeuma belépőjegy: 30.000 dong (370 HUF)
  • Vietnámi Nők múzeuma audioguide: 30.000 dong (370 HUF)
  • Irodalom temploma (Temple of Literature) belépőjegy: 30.000 dong (370 HUF)
  • Thang Long Citadella belépőjegy: 30.000 dong (370 HUF)
  • Hanoi városközpont – Hanoi reptér helyi busz (17-es busz): 9.000 dong (110 HUF)
  • Hanoi városközpont – Hanoi reptér turista busz: 30.000 dong (370 HUF)