Konglor-barlang

Nem, Vientián poszt az nem lesz. Egyetlen okból utaztam oda, mert azt sikerült megtudni, hogy onnan megy közvetlen busz a kiszemelt következő úticélomhoz. Szóval Vientián csak egyéjszakás megálló volt, és konkrétan alig láttam belőle valamit, csak az éjszakai piacot egy vacsora erejéig, és a diadalívet a városból távoztomban.

Itt váltak el útjaim a lányoktól. Rahel Hanoiba repül innen, Mei pedig éjszakai vonttal utazik Bangkokba. Én maradok Laoszban és folytatom utam a déli határ felé. A Konglor barlangot vettem célba, ami egyre nagyobb népszerűségnek örvend, de azért még nem beszélhetünk külföldi látogatók tömegeiről.

Vientiánból napi egy közvetlen busz indul ide, reggel 10-kor. Mivel sok hozzaférhető info nincs se a buszról, se arról, hogyan lehet a buszmegállóba kijutni, az éjszakámat a nyomozás helyett inkább a pihenésnek szenteltem, és bevállaltam a hostel által ajánlott transzfert. Volt az a pont, amikor mindannyian a minibuszban azt gondoltuk, hogy bizony lekéstük a buszt, de végül nem a buszmegállóban, hanem valahol az ‘autópályán’ mégis felvett minket. A következő meglepetés akkor jött, mikor kiderült, hogy mennyire közvetlen az a közvetlen busz. A végcélhoz, Ban Kong Lor faluhoz vezető bekötőúton át kellett szállnunk egy songthauew-re, vagyis egy helyi tuk-tukra. (Itt a tuk-tuk nem 2-3 személyes, inkább olyan, mint a thai iránytaxi, két szemben lévő padra 10-16 ember fér fel.) Annyira sokan voltunk, hogy középre bekerült egy harmadik pad, úgy zötyögtük végig a hátralévő utat. Akkor még nem tudtam, hogy ebből jut még több is nekem, később.

Már sötétedett, de a barlangot eleve másnapra terveztem, szóval csak az ismerkedés, beszélgetés fűszerezte jobban a mi napot. Többnyire motorral érkeznek ide az emberek, a barlang ugyanis az egyik fő látványossága a Tha Khaek Loopnak, vagyis a Tha Khaekből induló és oda érkező többszáz kilométeres körtúrának, amit 3-4 nap alatt tesznek meg robogóval a lelkes utazók. Mivel ennek nem akartam sem egyedül, sem frissen megismert random útitársakkal nekivágni és a tömegközlekedés is elérhető volt, mint opció, én a loopot kihagytam.

A barlangot nem túl régen nyitották meg az érdeklődőknek, talán ezért, meg a nehézkes megközelítése miatt nem özönlötték még el a turisták. 7,5 km hosszú és hajózható, hiszen a Nam Hinboun folyó keresztülfolyik rajta. Most ugyan kicsit alacsony a vízállás, de igazán ez sem jelent gondot. A völgyet csodás mészkő karszt hegyek veszik körül, elég jó díszletet képezve az ittléthez. A faluból egyszerűen csak lesétáltam a folyóhoz, ahol a belépőt, majd a túra díját kell kifizetni, és ahová épp egyszerre érkeztem a francia Adriennel és a hawaii Mattel. Hogy ez az időzítés miért érdekes? Mert épp max 3-an ülhetnek a csónakba, így a a csónak ára pont három felé oszlott így el. A frissen alakult kis nemzetközi csapatunk azonnal vízre szállt, és indultunk be a barlangba. Óriási, befoghatatlan magasságú a barlang. Elnyeli a fényt, és mivel rajtunk kívül alig voltak odabent, élvezhettük a sötétséget vagy a minket körülvevő cseppköveket ízlésünk szerint, szembe haladó fejlámpák fénye alig zavart meg minket.

Egy ponton annyira gazdag a barlang cseppkövekben, hogy itt ki is lehet szállni és bóklászni az ízlésesen megvilágított cseppkövek között.

Van azért izgalomból is egy kicsi. Az alacsony vízállás miatt homokzsákokkal terelik a vizet, hogy legalább egy sávban hajózható maradjon, de van egy kisebb szakasz, ahol a meder kövei kiemelkednek a vízből néhány méteren, és egy kis zúgót alkotnak. Itt odafelé segítenünk kellett felhúzni a csónakot. Aki abban bízott, hogy száraz marad a cipője, az bizony tévedett. Most a flip flop bevált, de magasabb vízállásnál akkora a sodrása a víznek, hogy azt garantáltan leviszi a lábról.

A barlang túloldalán egy 10 perces szünetet tartottunk, majd irány vissza. Megint kiszálltunk a zúgónál, de a vezetőnk ezúttal egyedül levitte a csónakot biztonságos vízre, mi utána egyensúlyoztunk a köveken, botladoztunk kicsit a mederben majd visszaszálltunk, és innentől már csak ámuldoztunk, csodáltuk a kanyarok után elénk táruló látványt és hallgattuk a motor egyenletes pöfékelését.

A barlang bejáratánál a folyó kicsit szétterül, ideális egy kis fürdőzésre, még ha hideg is a víz. Nagyjából ez az egyetlen szakasz, ahol turistaként fürdőzni lehet. Felderítettem a faluhoz közelebbi , a térképen strandnak jelölt folyókanyarulatokat, de ott vagy mostak vagy fürödtek a falusiak, vagy a vizibivalyok tanyáztak benne, én meg valahogy egyik társaságba sem illettem bele.

Nem egy egész napos program, de a völgy nagyon kellemes egy kis kikapcsolódásra, a barlang pedig egyértelműen megéri a kétnapos kitérőt a legtöbb Dél-Laoszba ellátogató turista által kitaposott É-D ösvényről.

°°°

Árak

• Vang Vieng – Vientián minibusz: 50.000 LAK (1.500 HUF)
• Vientián – Ban Kong Lor helyi busz városi transzferrel: 120.000 LAK (3.600 HUF)
• Belépő a természetvédelmi területre: 2.000 LAK (60 HUF)
• Csónaktúra 1/2/3 fő részére: 110/120/130.000 LAK (3.300/3.600/3.900 HUF)
• Fejlámpa bérlés: 5.000 LAK (150 HUF)