Meddig maradsz?

Meddig maradsz?

Ez a kérdés meglehetősen gyakran hangzik el itt a szigeten, de többnyire csak vállvonogatás a válasz. Merthogy nem lehet tudni. És ki tudja miért, de ez itt rendjén valónak tűnik. Sokakkal találkoztam, akik egy-két hétre jöttek, de már több éve a szigeten élnek. Van valami különös varázsa ennek a helynek. Egyesek állítják, hogy a rózsakvarc teszi, ami a sziget alapja; mások hiszik, hogy a Hold erős hatása; megint mások a tudatos közösség erejét emlegetik. Akárhogy is van, otthon érzem magam és tudnék tovább maradni, bőven. Annyi lehetőség van… és persze jó lenne kivárni az igazi jóidőt is.

Lassan elhagyják a szigetet a jógaképzésről ittmaradt, legrégebbi társak, barátok is. Mára már csak heten vagyunk itt a tizenötből (mondjuk még mindig elég jó arány), de legkésőbb jövő héten még négyen elmennek. És hogy én meddig maradok? Hát, nem tudom pontosan. Még nincs semmilyen jegyem, de már erősen érzem a hívást, hogy új kalandokba vágjak, új élményeket gyűjtsek. Szóval úgy képzelem, hogy kb. egy hét múlva ismét bepakolok mindent a kis hátizsákomba és elindulok északra. Hogy pontosan hol kötök ki és mikor, azt majd megtudjátok, ha útra kelek.