Pai

Pai

Már a szigeten is azt hallottam mindenfelé, hogy ha északnak veszem az irányt, akkor ne hagyjam ki Pait. Na persze, olvastam róla korábban röviden, de mély nyomot nem hagyott bennem. Aztán a folyamatos áradozásnak, hogy milyen cool – na igen, a mainstream nyomása – csak nem tudtam ellenállni, és Chiang Mai után Pai felé vettem az irányt. Az is vonzó volt, hogy a szigeten megismert kis jógik közül többen is vagy oda tartottak vagy már ott voltak.

Szokásomtól eltérően nem helyi közlekedéssel indultam útnak, hanem Tanithez csatlakoztam és minibusszal utaztunk együtt. Tanitet a jógasuliban ismertem meg, egy Ibizán született, Új-Mexikóban nevelkedett amerikai lány, aki a los angelesi tv show bizniszből kilépve egy éve Londonba költözött. Az összetett családi háttér és a sokféle tapasztalat nagyon izgalmas személyiséget hozott össze. Igazán jól egymásra hangolódtunk igaz, hogy teljesen más költségvetésből gazdálkodunk, így mindig más szálláshelyet választottunk, de ez nem akadályozott minket abban, hogy jól érezzük magunkat együtt.

A minibuszos úttól egy kicsit tartottam, mert az útleírások szerint a sofőrök megőrülnek a szerpentines hegyi szakaszon, és az is rosszul lesz, aki amúgy nem szokott. Jó kilátások… a sima busz 4, a minibusz általában 3 óra alatt teszi meg az utat. A mi sofőrünk 3,5 óra alatt abszolválta távot, és csak olyan háromszor akart minket megölni. Nem rossz!

Paiban rögtön bevettük magunkat az éjszakai piacra, és azt kell mondjam, hogy a Chiang Maiban megkezdett kulináris élmények folytatódtak. Sőt. Isteni pad thai, burmai saláta (az egyik kedvencem), kis mindenféle falatkák, vegán csokigolyók, pad see ew, minden mennyiségben. Szerintem nem költöttem összesen 100 bahtot (kb. 800 forint), és menni nem tudtam, annyira tele voltam.

Rögtön az első napra egy hosszabb kalandozást terveztünk, és milyen jól tettük! Ehhez persze megint motort kellett bérelni, ami nekem könnyen ment a hostelemből. Egy vadiúj Honda click 125 köbcentis automata motort kaptam, amit szuper könnyű volt vezetni, és az az okos fajta, ami leáll a piros lámpánál, és nem kell újraindítani csak gázt adni, és már megy is. Zongorázni lehetett a különbséget a koh phangani robogóm és eközött. Imádtam. De csak óvatosan a motorozással. Különösen Paiban minden második külföldi össze van foltozva mindenféle motorosbaleset okán. Egyet láttam is, ahol a srác egy hajtűkanyarban egyszerűen csak fejreállva esett vissza a kanyar egy korábbi szakaszára. Nem szép látvány. A szobatársam meg Chiang Maiban gondolt életében először motorozni, és a ráeső motor égette szét a lábát, amivel persze nem ment orvoshoz, így jól el is fertőződött.

Na de vissza Paihoz. Ellátogattunk a Hyun Lai kilátóhoz, ahonnan belátni a völgyet, majd megnéztük az alatta lévő kínai falut (Ban Santichon), ami már annyira abszurd, hogy szinte szép.

A következő állomásunk a Mo Paeng vízesés volt, ahol lehetett volna a sziklákon csúszkálni és úszni a medencékben, de annyira hideg volt, hogy a rajtunk kívül még ott didergő párral egyetértésben ezt inkább kihagytuk.

Innen a fehér buddhához mentünk, a völgy másik oldalából élvezni a kilátást, majd a térképemen csak “egy másik fehér buddha” néven jelölt buddhához. Innen a második világháborús emlékhíd következett, aminek nagyon jó hangulata van. Memorial Bridge Pai - pinterjuco.huTudom ezt bizarr egy olyan hídról állítani, ami a második világháború idején a burmai japán inváziót támogató vasút- és hídépítés során meghalt thaioknak állít emléket. De mégis, bár ez a híd csak másolat, mert az eredetit a japánok távozásukkor felrobbantották, ez a híd élő történelem úgy, hogy nem fáj ott lenni, mégis visszafogottan, de emlékeztet arra, mit nem kellene újra elkövetnünk.

A nap zárásaként a Pai Canyonba látogattunk. Előzetesen sok negatív kritikát hallottam róla, de örülök, hogy végül odamentünk. A naplementét ugyan nem láttuk, olyan felhős volt az ég, de nagyon klassz hely. Pai Canyon - pinterjuco.huFlip flopban nem ajánlom. Jó cipőben egészen nagy terület barangolható be, néha kicsit mászni kell, így a tériszonyosok erősen kapaszkodnának, de nincs mibe.

Estére tényleg nagyon hideg lett, először fáztam az utam során úgy, hogy nem a hegyekben voltam. Ezért a kötelező éjszakai piacos vacsora után a Paradise bárba mentünk, ahol tábortűz mellett heverészve élveztük a tűzzsonglőrök öröm-bohóckodását.

Az eredeti tervem az volt, hogy elmotorozok Mae Hong Sonig és ott alszom, de erről a másnapi időjárást látva letettem. 100 km a hidegben és esőben azért nem akkora móka. A terv így a Soppongig tartó 45 km-es útszakasz végigmotorozására módosult, hogy egy kicsit élvezzem a hegyi utakat. Elindultam, és egészen az egyik kb. 25 km-re lévő kilátópontig jutottam, ahol már a felhőben motoroztam. Viewpoint in the cloud - pinterjuco.huMinden meleg ruhám rajtam volt, és a testem ugyan nem fázott annyira, de nincs kesztyűm, ezért a kezem majd lefagyott. Merev kezekkel motorozni a ködben/felhőben nem akkora öröm, és mivel látni sem láttam sokat, inkább visszafordultam. Tanit eközben a helyi hévforrást élvezte, volna, ha rajtam kívül Pai összes turistája nem ott áztatta volna magát.

Következő nap megint jobb lett az idő, így elindultam a Pam Bok vízeséshez, de a Pai Land Splitig jutottam (nem találok rá szép szót, ez egy nagy repedés a földben), ami minden bizonnyal Pai legszerethetőbb látványossága. Minden előjel nélkül 2008-ban egy földrengés következtében megrepedt a föld Pai közelében. Az ott gazdálkodó farmer megélhetése ellehetetlenült. Esély nem volt arra, hogy a néhol impozáns, akár 20 méter mély repedést begyógyítsa és tovább gazdálkodjon. Hát gondolt egy nagyot, helyi látványossággá alakította a farmot, kreált egy tanösvényt, és mindenféle finomságokat kínál az odatévedőknek. Belépő az nincs, adományokat lehet hagyni, ha akarunk. A pajtába függőágyakat tett kis asztalkákkal, hibiszkusz szörpöt ad minden betérőnek, és ha kérünk, friss gyümölcsöket, banánchipset és hibiszkuszlekvárt hoz csipegetni. Valahogy senkinek nem akaródzik továbbállni, nagy csoportokba verődve beszélgetnek és falatoznak az emberek. Itt találkoztam Samirral, Benedicttel és Nimroddal (amerikai palesztin, német és izraeli zsidó), akikkel pár órás beszélgetés után végül együtt jutottam el az eredetileg betervezett vízesésig.

Pait egyébként úgy emlegetik, mint hátizsákos mekkát. Eredeti bája szerintem már nincs meg, nagyon is elnyugatiasodott, nem thai kis falu többé. Valóban igencsak kényelmes, croissant, krémsajtos bagelt, egg benedictet, avokádós szendvicset lehet reggelizni minden második kávézóban, mindenki elefántos nadrágban nyomul, esténként meg füvet szív vagy gomba shaket iszik a bárokban. Mindenki nagyon laza, nincs időhöz kötve és egyáltalán nagyon hippi. Nekem személy szerint ez nem vonzerő – még ha egy jó kávét én sem vetek meg – de a környék, a hegyek látványa, a kanyargós hegy utak, a szabad motorozás (több, mint 150 km-t tettem a robogóba) igencsak megért egy látogatást. Kár, hogy Mae Hong Sonig nem jutottam el, de ez csak még egy ok arra, hogy visszatérjek. Ezúttal úgy éreztem, hogy ideje tovább indulnom.

 

Árak

  • Chiang Mai – Pai normál busz: 90 THB (+30 THB tuktuk a busz állomásra)
  • Chiang Mai – Pai minibusz: 170 THB, de attól függ hol veszed, 150 és 200 között lehet bármi
  • Robogó bérlés Pai: 150+ THB/nap
  • Hyun Lai kilátó belépő: 20 THB