Penang elrabolta a szívem

Penang elrabolta a szívem

Különös érzékkel szeretek bele olyan városokba, ahová eszem ágában nem volt utazni korábban. Így jártam George Townnal is. De egy cseppet sem bánom.

Megvan az az érzés, hogy megérkezel valahová, és rögtön otthon vagy? Na, pont ez történt velem, amint kikötött a komp. Úgy sétáltam a bájos kis belvárosi utcákon, mintha minden nap ezt tenném és valahogy tudtam merre vagyok, merre tartok. Penang Downtown
Az első nagyobb kereszteződésnél le voltak zárva a környező utcák, és mint kiderült, a város a Kínai Új Év utolsó estéjének ünneplésére készül. A biztonsági őrök egyike rögtön jött és kedvesen invitált, hogy mindenképpen jöjjek vissza este, mert szuper programok lesznek és ingyen étel vár mindenkit, kínait és nem kínait, helyit és utazót is. Viccesen megkérdeztem, hogy látja-e a hátizsákot a hátamon, mert ez egyben azt is jelenti, hogy az ingyen vacsora ígéretére az összes frissen szerzendő barátommal térek vissza. Nevetve megnyugtatott, hogy lesz elég mindenkinek.

És tudjátok mit? A srác nem túlzott. Ilyet én még nem láttam. Az egész város ott hömpölygött este az utcákon, boldogan eszegetett mindenki (persze csak miután kiállta a hosszú sorokat). Volt kínai, thai, maláj étel, édesség meg minden amit el tudtok képzelni. Ez aztán a szíveslátás ebben a városban!Penang Chinese New Years

Penang az UNESCO Világörökségi helyek egyike, Melakával együtt. De nem is tudom mit vártam tőle. Minden esetre elbűvölt az óváros, a régi gyarmati épületek, az azokban megbúvó helyes kis művészeti galériák, kávézók, a street art… Penang street artAz valami zseniális, hogy az emberek utcáról utcára járnak grafitikre vadászni és boldogan pózolnak egy-egy játékos, vicces alkotás előtt. Imádtam, hogy egy projekt keretében rettenetesen sok ikonikus kis fémillusztráció került ki a falakra az egész óvárosban, amik szatirikusan, kedves humorral és bájjal mesélnek a város történelméről, szokásairól, mende-mondáiról.Penang street art

De számomra az igazi nagy varázslat a penangi konyha volt. Később azt is megértettem miért, de itt még csak elbűvölt a sokféleség, hogy minden mennyire finom, hogy milyen rettenetesen olcsón lehet bizonyos dolgokat enni az éjszakai piacon. Szerintem sokatmondó az, hogy eleve van egy olyan turistatérkép, amin a legjellegzetesebb penangi ételeket mutatják be képekkel és leírással az egyik oldalon, és ezek lelőhelyéről a másik oldalon. Na, ezt a térképet használtam rogyásig. Isteni tésztákat ettem, leveseket, és a tavaszi tekercsre hajazó popiah-ból nem tudtam eleget magamba tömni.

Órákat, de akár napokat is el lehet tölteni azzal, hogy sétálgatunk az óvárosban, bejárjuk Little Indiát, megnézzük a számtalan kis kínai és indiai templomot és egyszerűen élvezzük a város hangulatát.Penang Khoo Kongsi temple2Penang Khoo Kongsi temple Kicsit kimozdulva a belvárosból meglátogattam a Chayamangakalaram templomot és a vele szemben álló Dhammikarama burmai templomot, és teljes megdöbbenésemre és voltam az egyetlen, aki a térdeit, vállait eltakarta. A helyiek széles mosollyal az arcukon masíroztak befelé rövidnadrágban és ujjatlan pólóban. Ez egy kicsit elgondolkodtatott, hogy engedek a meleg nyomásának és leteszem a kendőmet, de valahogy nem tűnt helyesnek.

Elzarándokoltam Penang Hillre is, némi hűvösebb levegő reményében. Lelövöm előre a poént, hűvösebb levegő az nem volt. Ez a magaslat Penang sziget legmagasabb pontja és a helyiek is előszeretettel kirándulnak ide. A hegy felé tartó helyi buszon beszélgetésbe elegyedtem egy penangi indiai családban született idős hölggyel, aki itt nőtt fel. Az ő gyerekkorában még nyaralni jártak ide a hegyre a penangi családok, de persze mára már minden megváltozott. Rengeteg fát kivágtak és egy teljes városrész épült a hegy köré, hogy a szállodának felhúzott modern épületekről ne is beszéljünk. Felfelé felmentem a siklóval, lefelé pedig a hegyen található turista ösvényeken bolyongva indultam el. Azt már tudtam, hogy az ösvények némelyike le van zárva, de azt nem tudtam, hogy miért. Rengeteg óriási földcsuszamlás jelét láttam, sokszor úgy tűnt, mintha a fél hegyoldal lezúdult volna a mélybe. De a kiválasztott utak nagyjából járhatóak voltak, amíg egyszercsak egy jó darabon a földcsuszamláson keresztül vitt egy vékony, kitaposott ösvényke, a lezáró szalag meg ott lobogott mellette a szélben. A hegyre járó agyam egyre csak mondta, hogy ez mennyire nem okos, mégiscsak egyedül vagyok itt, senki nem tudja, hogy merre jöttem és még egy nyamvadt sisak sincs a fejemen… hát persze, hogy ennek ellenére  átgyalogoltam kettő ilyenen is, és biztos, ami biztos, még filmre is vettem. Ne szóljatok be, jó?

Aztán mire visszaértem a sikló vonalához, ami mellett a turista út tart vissza az alsó állomásra, azt hittem “sínen vagyok”. Békésen sétáltam lefelé, amikor egyszer csak három veszettül vicsorgó és ugató kutya állta az utam, egyre közeledve hozzám. Egy szemvillanás alatt végigfutott az agyamon, amiket a minap egy kutyatámadásos esetnél olvastam – ne nézz a szemébe, de ne is fordíts hátat, légy domináns, de ne tűnj támadónak, legyen nálad egy bot (!) és ne menekülj. Mindezek megvalósításából arra futotta, hogy teljes tüdőből ordítottam magyarul: segítség! Vélhetően nem a tulajdonos magyar tudása mentett meg, annál inkább a hangerő meg a kétségbeesés a hangomban. Mire a tulaj előkerült, ezek a dögök nagyon közel voltak hozzám, és én nem voltam biztos abban, hogy is kezelem majd ezt a helyzetet, azon kívül, hogy a hátizsákomat magam elé tartottam, hogy talán azzal kivédem az első harapáskísérleteket. Szerencsére a gazdira legalább kettő hallgatott, a harmadik meg ugyan nem vonult vissza, de nem is közeledett tovább. Asszem valami olyan is elhagyta a számat, hogy ha ezek megharapnak, én beperellek, ami nyilván nagyon ijesztően hangozhatott, mert a tulaj egy “neked meg mi bajod van” nézéssel jutalmazott az igyekezetért, amivel a feltolult adrenalint próbáltam kezelni. Mindezt persze nem magánterületen, hanem nyilvános túra útvonalon. Ahol – felteszem a rekkenő meleg miatt – egy lélekkel nem találkoztam egész nap.

Bangkok után már sejtettem, hogy nem fogok fázni, ahogy egyre délebbre haladok, de Penang valami új minőséget hozott a melegről alkotott elképzeléseimbe. A város elbűvölő, de igenis meg kell állni egyszer-kétszer felfrissülni, még az én meleghez edződött testem sem bírta. Életemben először fordult elő velem, hogy úgy éreztem túlhevültem, hogy egyszerűen olyan magasra felment a testhőm, ami már nem normális, remegtem, az agyam belassult. Frankón olyan élmény volt, mintha lázas beteg lennék. Leültem hát egy templom árnyékába, és adtam magamnak egy fél órát, hogy valahogy ismét működőképes állapotba hozzam magam. Szerencsére a Kek Lok Si templomnál mindenre van idő.Penang Kek Lok Si templePenang Kek Lok Si temple Óriási templom komplexum, rengeteg lépcsővel és giccsel. Ennek ellenére nagyon érdekes. Rengetegen érkeznek napnyugta előtt, hogy végignézzék, ahogy sötétedéskor lassan felkapcsolják a fényeket, és az egész templom valami mérhetetlen túlzásnak tűnő, giccses díszkivilágításban tündököl. Ha már ott voltam és csak másfél óra választott el ettől az élménytől, gondoltam éppenséggel meg is várhatom.

Egyszer csak mellém telepedett egy maláj nagymama, aki egészen a fények felkapcsolásáig elszórakoztatott. Meglepően jól beszélt angolul, és lelkesen mesélt az utazásairól meg a maláj életről. Kuala Lumpurban él, csak a barátait látogatta meg Penangon, és hozta magával a fiát és annak családját is. Az unoka is néha hozzánk csapódott és lelkesen beszélt hozzám angolul (amiből csak néha kaptam el egy-egy szót). A két és fél éves kislány az anyukájával kínaiul beszél, mindenki mással malájul, a nemzetközi oviban meg csak angolul lehet, szóval már most háromnyelvű, amiből kettő igazi aduász.

Terveztem még ellátogatni a a sziget nemzeti parkjába és egy fűszerültetvényre/bemutató központba, de ez most kimaradt. Inkább élveztem a belvárost és rettenetesen finom ételeket.Penang colonial buildings1

Mit együnk Penangban

  • Char Koay Teow – pirított vastag rizstészta, rákkal, kagylóval, tojással, babcsírával, metélőhagymával és kínai szárított kolbásszal
  • Chee Cheong Fun – gőzölt tészta rákpasztával és szezámmaggal
  • Nasi Kandar – párolt rizs húsos vagy zöldséges curryvel
  • Cendol – zöld tésztazselé (rizsliszt és zöld ételszínezék) vesebabbal, jégkásával, kókusztejjel és pálmacukorral
  • Fried oyster – omlett frissen sült osztrigával
  • Penang Assam Laksa – gazdag leves cérnametélttel, hagymával, uborkával, chilivel, salátával, ananásszal, mentával és gyömbérrel, tamarinddal, halhússal és garnélarák pasztával
  • Ais Kacang – jégkása, vörös bab, édes kukorica, pálmamag, tésztazselé, sűrített tej vagy kókusztej és rózsaszirup
  • Popiah – friss tavaszi tekercs. Pirított fehérrépa, karalábé, babcsíra, répa, salátalevél, tofu, aprított földimogyoró, hagyma és omlett papírvékony palacsinta tésztába tekerve, édesbab szósszal, rákpasztával és chili szósszal.

Árak

  • Tömegközlekedés, helyi buszok: 1,4-2 MYR (100-130 HUF)
  • Penang Hill sikló: egyirányú 15 MYR, retúr jegy: 30 MYR (1000-2000 HUF)
  • Kek Lok Si templom, új pagoda: 2 MYR (130 HUF), felvonó a Kek Lok Si szoborhoz: 5 MYR (325 HUF)

Tömegközlekedés

  • két helyi ingyenes turista busz, a kék és a piros útvonalon járja az óvárost. Nem állnak meg automatikusan a megállókban, le kell őket inteni.
  • a helyi buszok megállói nincsenek igazán kitáblázva, többnyire menetrend sincs. Kérdezd meg a helyieket!
  • hacsak nem a főbb buszmegállókban, például a Komtarnál szállsz fel, látványosan és összetéveszthetetlen mozdulatokkal le kell inteni a buszt, különben nem áll meg.
  • a 101-es busz megy a nemzeti park és strandok felé
  • a 204-es busszal jutsz el a Penang Hillhez, és ugyanezzel a busszal lehet a Kek Lok Si templom és Penang Hill között közlekedni.
  • mindig legyen nálad elég apró, hogy pontosan tudj fizetni, a buszon nem adnak vissza. A sofőr nem kezel pénzt és csak akkor ad jegyet, ha a pontos viteldíjat bedobtad egy zárt dobozba. Ha 2 ringgitbe kerül a jegy, de csak egy tízesed van, akkor te bizony 10-et fizetsz ezért az útért.