Tran De – átszeltem a Mekong-deltát

Vietnám alsón vagyok, olyannyira távol a klasszikus turista helyszínektől, hogy a Saigonból való elindulásom óta nem is láttam fehér embert. Itt meg kerekedett egy tizenéves sofőröm, aki ugyan egy szót sem beszél angolul, cserébe lelkesen elvitt vacsorázni és holnap reggel is ő fuvaroz majd. Tran De-ben töltöm az éjszakát, a Mekong-delta egy eldugott zugában. Na de hogy is keveredtem ide.

A cél egy eldugott vietnámi kis szigetcsoport, ami sokkal több nyugit ígér, mint az eloroszosodott Phu Quoc. Con Dao a helyiek körében ismert nyaralóhely inkább, ami lassan mossa csak le magáról a börtönsziget bélyegét. Már a franciák alatt is börtönszigetként működött, majd a vietnámi háború alatt kapacitást bővítettek, a többit nem is mondom. Meg egyébként is, a szigetről is majd később. A lényeg, hogy ide tartok. Kicsit drágán akár oda is repülhetnék, de úgy döntöttem, hogy kipróbálom a tavaly augusztus óta üzemelő gyorshajót, ami a Mekong-deltából, Tran De falucskából indul. Idejutni pedig csak egy kicsit kalandos. Saigonból ugyanis a delta elég sok kisvárosába indul közvetlen buszjárat. Ezek közül nekem a Soc Trang nevűbe kellett eljutnom, ahová a 6 órás tervezett menetidő miatt akkor is alvóbuszok mennek, ha nappal utazunk. Ez csak azért vicces, mert nem vagyok az az óriás termet, de be kell látnom, a döntött ülésnek kialakított fix hely egyszerűen túl rövid nekem. Végül a busz kb. 4,5 óra alatt abszolválta a távot, két megállóval, ami azért nem rossz. Persze rajtam kívül csak helyiek utaztak a buszon, senki nem beszélt angolul, szóval fogalmam sincs milyen információk hangzottak el a hangosban, pedig beszéltek sokat.

Aztán abban a négy és fél órában is volt minden: majdnem lehányt egy kisbaba (de az utolsó pillanatban az anyukája elém vetette magát), a fülhallgató nélküli önszórakoztatás eredményeképpen két filmet és vietnámi hiphop-ot hallgattam egyszerre, mintegy két órán keresztül, meg értetlenkedve figyeltem egy kiabálós-lökdösődős családi veszekedést. Mondjuk én sem voltam elég jól nevelt, nem tudtam ugyanis, hogy már a buszba lépéskor az első lépcsőfokon le kell venni a cipőt, és a busz belsejébe csak mezítláb mehetek.

A látvány az út alatt nem kínált semmi rendkívülit. Sűrűn lakott vidék ez, és az út menti lakóházak sora eltakarja a mezőgazdasági területeket, rizsföldeket. Csak Saigon közelében láttam zöldellő rizsföldeket, a delta távolabbi csücskében most arattak. Az út mentén óriási halom szalmabálák sorakoztak, a kis csatornákban mindenhol rakodták zsákszám a rizst, máshol meg a házak előtti autóbeállóban kiteregetve száradt a termény.

Soc Trangban pikk-pakk megtaláltam a hajótársaság irodáját, ahol meg is vettem a jegyem másnap reggelre. Ajánlották, hogy vegyek jegyet a másnapi shuttle buszra, ami levisz a kikötőbe, de én nem akartam Soc Trangban maradni éjszakára, hogy aztán hajnalban kelhessek. Gondoltam megoldom én ezt egy helyi busszal. Nagy fejcsóválás volt a válasz, de elmagyarázták hol találom a buszmegállót, és még egy vietnámiul teleírt papírt is kaptam, amit mutogathatok, ha kérdeznek tőlem valamit. A buszmegállót is megtaláltam, ahol rögtön segítőkész helyiek vettek körül, hogy segítsenek. Sehogyse értették, hogy miért akarok ebbe a kis faluba menni, ha egyszer este nincs hajó. Meg a szállások is rosszak. Meg ha már, akkor egy haver elvisz jó pénzért motoron.

Az is kiderült, hogy a magyar-vietnámi fordítások elég viccesre sikerülnek a neten, így dőlt mindenki a nevetestől minden egyes információcsere után. Én meg kitartóan vártam a buszt, amiről senki nem tudta, hogy mikor jön és természetesen kiírva sem volt. A segítőkész banda közben mindenféléket árult a megállóban és minden alkalommal összerezzentek, amikor egy motoros rendőr elhaladt mellettük, végül a harmadik komolyabb felszólításra összepakoltak és magamra maradtam. Alig másfél óra várakozás után felszálltam a helyi kisbuszra és csak reméltem, hogy jó felé visz. Annyira a világ végén van ez a hely, hogy még a maps.me-n sincs rajta. Egy órát rázkódtam a buszon, mikor az végül letett egy kereszteződésben, mutatva az irányt.

Szállásom előre foglalva nem volt, semmilyen online felületen sem szerepel ez a falu. Egy Vietnámban élő blogger írásából tudtam, hogy kb hol kellene lennie két vendégháznak is, így arra vettem az irányt. Szerintem nem járnak erre gyakran nyugati turisták, valahogy éreztem ezt a rám szegezett tekintetekből. Aztán egy kis activity után elindultam a helyesnek vélt irányba, de egy néni megkönyörült rajtam, utánam jött és elfuvarozott a szálláshelyig. Van hol aludnom. Már csak az éhenhalást kellett elkerülnöm. Ezt is mutogatással, vigyorgással adtam elő. Először azt hitték, hogy csak fogat akarok mosni, de hamarosan eljutottunk a megoldásig: sürgősen ennem kell. Jött is a tizenéves gyermek, aki felajánlotta, hogy elvisz vacsorázni motorral. Eddig tartott a vega Vietnám. Egyrészt a lehető legtávolabbi helyre mentünk a szállásról – rajtam nyilván flip-flop és ujjatlan póló – és nagyon választani sem tudtam, ettem, amit kaptam. Majd hazafelé a kissrác élénken próbált magyarázni valamit, amihez persze mutogatni is kellett mert az én vietnámi nyelvtudásom mit sem fejlődött a vacsora előtti időszakhoz képest, így kétszer is majdnem felborultunk. Majd megnyugtatott, hogy reggel is ő fuvaroz majd, én csak menjek aludni. Ő szemmel láthatóan nagyon büszke magára, én meg egyszerűen csak hálás vagyok a világnak, hogy így este a helyére került minden.

Hasznos infók

• A városi helyijáraton egy urnába kell dobni a pontos összeget, nagyobb címletet a sofőr vált. Aztán egy zöld gombot megnyomva jegyet nyomtatunk magunknak.
• A helyközi járatokon egy segítő – sokszor csak egy törzsutas – körbejár és beszedi az útiköltséget.
• A buszokat jobb leinteni, mert nem mindig állnak meg a megállóban.
• Szinte mindenki sisakkal a fején száll fel a buszra, mert a buszhoz úgyis motorral érkezik és persze motorral is megy tovább.
• 2019. február utolsó hetétől még egy cég indított hajójáratot a szigetre, Vung Tau városból (erről több info a következő bejegyzésben)

Árak

• Saigon helyi járat az 1. kerületből a nagy busz terminálba: 6.000 dong (74 HUF)
• Saigon – Soc Trang Futa Bus járat: 140.000 dong (kb. 1.720 HUF)
• Soc Trang – Tran De helyi busz: 25.000 dong (306 HUF)
• Szállás Tran De-ben: 200.000 dong (2.450 HUF)