Úton, majdnem mint a helyiek

Úton, majdnem mint a helyiek

Lovinában ilyenkor nincs semmi, csak ausztrál nyugdíjasok. Mondjuk nem is az izgalmak miatt választottuk. Én lemondok a delfinles hajótúráról, eleget voltam már rosszul a tengeren. Naplemente nézéskor alakul a terv. Az eddig befutott legjobb ajánlat szerint 500 ezer rúpiáért visznek el kirándulni. Ami csak egyet jelenthet: annyira kevés a turista, hogy róluk kell minél több pénzt lehúzni. A robogót nem merem bevállalni látva a forgalmat és tudva azt, hogy hegynek fel kellene másfél órát menni. Végül a szállásadónk 200-ért (kb. 4.000 HUF) vállalja, hogy elvisz robogón.

Minától érzékeny búcsút veszek reggel, és elindulok a kis túrámra. Persze még csak véletlenül sem az jön értem, akivel megegyeztem, maga helyett küldi egy barátját. Ezúttal zárt cipőben, hosszú nadrágban és sisakban pattanok fel Made mögé. Mondjuk, hogy nem voltam nyugodt, figyelve a forgalmat. Erősen kapaszkodtam. Aztán mikor rájöttem, hogy percek óta görcsben van a testem és ebből még kb. 3-4 óra hátra van, tudtam, hogy ez nem mehet így tovább. Azt képzeltem, hogy ez egy tánc. Hogy csak rá kell bíznom magam a partneremre, nem irányítani, csak követni az ő mozgását. Ez segített. Persze továbbra is kapaszkodtam, de elmúlt a feszültség, és élveztem az utazást. Először a Gitgit vízeséshez mentünk, ahol legalább 10 percig nem volt rajtam kívül turista. Gitgit waterfall in BaliFőszezonban kb. nem is látni az attrakciót, annyian vannak itt. Ez egyben azt is jelentette, hogy az összes árusnak én voltam az egyetlen reménye.

Ezután a Pura Ulun Danu Baratan templomot látogattam meg. Tulajdonképpen ez volt az oka a mai túrának, ez az, amit mindenképpen meg akartam nézni, mielőtt elhagyom Balit. Pura Ulun Danu BeratanA templom egy része a tóra épült, ezért a nevét megjegyezni képtelen turisták csak “templom a tavon”-ként emlegetik. Praying in Pura Ulun Danu BeratanÉpp szertartás folyt, mikor odaértünk, szárongot mégsem kellett felvennem. A helyiek ki-be sétáltak, fehéreknek a belépő 50.000 rúpia (1.000 HUF). Csodaszép templom, de őszintén, a hangulatán azért kicsit ront a rengeteg turista. Mégis, örülök, hogy elmentem és láttam, ha már a nagy klasszikusokat, az Uluwatu és a Tanah Lot templomokat kihagytam.

Kiderült, hogy Made nagybátyja buszsofőr, a helyi tömegközlekedés részét képező járatot vezet, és a taxis ár töredékéért elvisz a kikötőbe, Gilimanukba. Háromkor álljak készen, és ő jön. Ezt mondjuk nem annyira tudtam összetenni, hogy miért a hostelben és nem egy buszmegállóban várok, de mindegy. Mindenképpen tömegközlekedni akartam, szóval egy próbát megért. Háromkor persze sehol semmi, de ez végülis normális itt. Aztán megjelent Made, hogy hát a nagybácsi busza lerobbant, ezert nem jön, de ő vár velem, amíg nem találok egy buszt. El is vitt a mrgállóba. Ami nem is buszmegálló, csak az út szélének egy árnyékban lévő része. Onnantól buszra vagy bemóra vadásztunk. A bemo picike, olyan mint egy mikrobusz, csak nem ülések, hanem kétoldalt pad van benne. Ebből jött több is, de egyik sem oda ment, ahová én akartam, vagy éppen talpalatnyi hely sem volt benne. Amúgyis minimum kétszer át kellett volna szállnom. Aztán szerencsémre az első arra járó busz (nincs menetrend) pont jó volt, és bár igyekeztek magas árat mondani, a 75 ezer rúpia (1.500 HUF) még mindig oké a minimum két órás útért. Iszonyú meleg volt a buszon a nem nyitható ablakok, no légkondi és tűző nap kombójának köszönhetően. Annyira, hogy kb. beájultam, és a fél utat átaludtam. Rajtam kívül csak 6 helyi férfi utazott a buszon, szóval helyem az éppen volt.

Gilimanuk a kikötő, de már nem megyek át Jávára, mert sötétedés után érnék oda szállást keresni. Ehelyett sétálok egyet itt. Egyértelműen nem tiszta hindu a település, van mecset és sok-sok muszlim. Gilimanuk beachÉs határtalan sok szemét – vallásfüggetlenül. Lesétáltam a partra naplementét nézni, de a szeméthegy nagyon elszomorított.Gilimanuk

A szállásom szép, tiszta, talán új, klassz kerttel. Egész elégedett voltam vele addig, amíg a fürdőben igyekeztem úgy eltüntetni egy rángatózó tenyérnyi csótányt, hogy annyira ne zavarjon zuhanyzás közben. Majd ezt megkoronázandó egy óriás patkány szaladt felém, felugrott a kád szélére amiben épp zuhanyoztam, megkerült a peremen, majd miután megküldtem egy kis vízzel, felszaladt a falon a tetőre. Mikor az esetet megemlítettem a házigazdának, nagyon meglepettnek tűnt, de a feleség bőszen bólogatott, hogy hát igen, vannak itt nagy egerek. Szuper. A szórakoztatásomról az is gondoskodott, hogy a szemben lakó család épp valami ünnepet ült, és a fél falu idejött imádkozni éjjel 11-ig. Sajnos nem buli volt, amiben részt lehet venni, hanem szépen, ülve imádkozott a csapat, meg a hangosban a főnök. Egy darabig még küzdöttem a szúnyogokkal és a felém szaladó patkány képével, de csak sikerült elaludnom. Következő állomásom Jáva.