Amikor az akciófilmet az élet írja – úton Queposba

Miután túléltem a második éjszakát is a lepukkant montezumai hostelben, útra keltem. Tiszta szerencse, hogy többnyire elég rendezett vagyok, és nem nagyon hagyok figyelmen kívül időpontokat, még itt az óriás pura vida világában sem, így a reggel 8:15 helyett 8:00-kor elinduló busz sem fogott ki rajtam. Az ugyancsak a hostelből útra kelő francia srác viszont egyik lábán cipőben, másikon zokniban szaladt a buszhoz, és a cuccai egy részét is már a buszon gyömöszölte a hátizsákba.

A Nicoya-félsziget és a szárazföld között több hajójárat és komp is közlekedik. Ezek közül én a legolcsóbb és legstabilabb kompot választottam Puerto Paquera és Puntarenas között. A 8-kor induló busszal kényelmesen el lehet érni a 10-kor induló kompot, ami kb. 70-80 perces menetidővel ér át a túlpartra. A komp egyébként szuper tiszta, kézfertőtlenítők és maszkviselésre figyelmeztető biztonságiak mindenhol.

A puntarenasi kompkikötő elég klasszikus: ötezer taxis veti rád magát egyből. De jó tudni, hogy a buszmegálló kb. 20-25 percre van gyalog (ha tudod hol van; ha nem tudod, akkor több), de van helyi járatú busz is, ha az szimpatikusabb. Épp sikerült a délben induló buszt elcsípni, de az ebéd már nem fért bele az időbe, aminek hiánya különösen fájó lett az ezután kibontakozó események miatt. Mert itt bizony volt dráma, és erős késés is.

Még elég messze voltunk Quepostól, amikor a sofőr megállította a buszt, és szépen lassan hátra sétált a buszban és megkérte a nagyobb csomagok tulajdonosait, hogy ellenőrizzék, hogy mindenük megvan-e. Nem pont értettük, hogy erre mi szükség van, de hamar kiderült, hogy az egyik külföldi utas laptopja hiányzik. A buszsofőr egyből tudta, hogy melyik utasnál kell érdeklődni a laptop sorsa felől. A buszon ugyanis van kamera, aminek most az elsődleges célja, hogy a maszkviselést ellenőrizze. De a sofőrnek gyanús lett a monitoron, hogy az egyik utas feltűnően sokat matat a csomagok között. A rendőrséggel fenyegetőzés hatására a laptop meglepő gyorsan visszakerült a gazdájához, de hihetetlen népharag gerjedt egy pillanat alatt. Egyesek rögtön tudni vélték, hogy társa is van a tolvajnak, és többen is úgy emlékeztek, hogy gyanúsan viselkedett ez a fickó. Ami ezután következett, az filmbe illő. A következő megállónál a tolvaj és az állítólagos társa le akart szállni a buszról. A társnak sikerült, de a laptopot visszaadó (tehát a lopást kvázi beismerő) tolvajra villámsebességgel vetették rá magukat a hőskomplexusos utasok. Az egész egy Laokoón-csoportra emlékeztető formációvá alakult az ülések közötti folyosón, vegyítve némi georgefloydos fojtogatós elemmel (minthogy a tolvaj csak azt ismételgette, hogy nem kap levegőt). Őszintén mellbevágott az erőszak, meg az egész szitu, ahogy a fél busz az eseményeket videózza, miközben buzog a tesztoszteron. A fojtogatás szerencsére abba maradt, a sofőr és pár utas hívta a rendőrséget. A busz lassan elindult, miután a tolvajt leültették az első ülésre, és ketten is rajta tartották a szemüket. Erre a csávó ki akart ugrani a mozgó busz ablakán, amit újabb dulakodás követett. A sofőr inkább leállította a buszt, és a melegben fulladozva vártuk az érkező rendőröket. A megérkező rendőrök bilincsben vezették le a tolvajt a buszról – a helyi utasok átokszórása közepette. A legkedvesebb titulus, amit a fickóra aggattak a patkány volt, a neki szánt jókívánságokat inkább nem is vetem papírra.

Jött a következő fordulat: a laptop tulajdonosa kijelentette, hogy nem akar feljelentést tenni, hiszen meglett a laptopja… Na, itt vonult fel a népharag kettő. Igaz, hogy neki szerencséje volt, de a minimum, amit megtehet, hogy segít a csávót legalább pár napra kivonni a forgalomból. Egy busznyi ember nyomására végül elgurultunk a rendőrörshöz, ahol a “meggyőzött” sértett leszállt, hogy vallomást tehessen, mi pedig 1,5 órás késéssel folytattuk utunkat Quepos felé.

Queposban már csak a 20 percenként közlekedő helyi buszt kellett megvárnom, és még épp sötétedés és a leszakadó eső előtt sikerült a szállásomra érni.

Csak reméltem, hogy a másnap nem tartogat hasonló izgalmakat.

Árak

• Montezuma – Paquera busz: 1.950 CRC (cca. 1.000 HUF)
• Paquera – Puntarenas komp: 810 CRC (cca. 400 HUF)
• Puntarenas helyi busz a buszmegállóba: 300 CRC (cca. 150 HUF)
• Puntarenas – Quepos busz: 2.700 CRC (cca. 1.350 HUF)
• Quepos helyi busz: 345 CRC (cca. 175 HUF)