Con Dao, a szülinapi ajándékom

Eredetileg azt terveztem, hogy a tengerpartot az utazás végére hagyom és északról haladok dél felé, de rájöttem, hogy a márciusi időjárás az ellenkező iránynak kedvez. Ezért indultam Saigonból, és így esett, hogy a tengerpart az utazás elejére, a szülinapomra esett. Sokfélét hallottam a klasszik tengerparti helyekről, Mui Ne-ről és Nha Trang-ról, legfőképp rosszat. Maradtak tehát a szigetek, Phu Quoc és Con Dao. Con Dao-ról jóval kevesebbet hallani, kevesebb nyugati turista jön ide, sokkal nehezebb is megközelíteni mint Phu Quocot, amit úgy emlegetnek, mint új Phuket. És én pont ennek az ellenkezőjére vágytam: csodás tájra, de nyugalomra. Így döntöttem Con Dao mellett.

Mivel a szigeten csak egy hostel üzemel, azt le is foglaltam gyorsan. Az persze biztos volt, hogy nem az éjszakánként 2000 dollárba kerülő Six Senses Resorts-ba megyek, de szignifikánsan olcsóbb megoldás kellett. A hostelem tavaly decemberben nyílt, de a trendeket elnézve jövő ilyenkor több hostel is lesz már a szigetre látogató külföldiek kiszolgálására.

A szigetre repülővel, 13 órás komp úttal vagy egy kb 2-2,5 órás gyorshajó járattal lehet eljutni. Én ez utóbbit választottam. A Superdong járatai modernek, tévével, kényelmes ülésekkel és rettenthetetlen személyzettel, akik rezzenéstelen arccal osztják a hányós zacskót és szaladnak az extra törlőpapírral oda, ahová éppen kell. Én egy szeles, nagy hullámos napot fogtam ki, és hát nem túlzok, ha azt mondom, hogy pokoli utazás volt.

A hajóra Tran De kikötőjében szálltam fel. Az egész létesítmény vadi új, kifejezetten a Superdongnak épült. A felszállás QR kódos beszállókártyákkal, rendezetten történik. Aztán indult a zacskó osztás, és ekkor már sejtettem, hogy baj lesz. Két és fél óra csukott szemes szenvedés. És a hangos vietnámi film sem tudta elnyomni a tömeges öklendezés hangját. Megváltás volt a halszagú kikötőben partra szállni. Ott rögtön összeverődtek a külföldiek és együtt alkudoztunk olcsóbb fuvarra a központba. A szállásaink egymáshoz közel voltak, szóval sokat nem kellett gondolkodni, de örültem hogy valaki intézkedik helyettem.

Még aznap délután lesétáltam a legközelebbi strandra és elcsodálkoztam, hogy egy lelket sem látok. Az egész part csak az enyém. Este a hostelben megismertem Letizia-t, akivel aztán két napig együtt motoroztunk és a mindennapi strandjainkon is ugyanez az élmény fogadott: vagy teljesen üres hosszú homokos part vagy még néhány ember lézengett ott rajtunk kívül.

A fő sziget nagy része nemzeti park, ahová csak belépővel lehet bemenni, de egyébként kiépített ösvények várnak mindenkit, aki a sziget észak-nyugati oldalára akar átsétálni, és az ottani, motorral nem megközelíthető strandokat akarja meglátogatni. A kicsi strandok a sziget ezen oldalán elég kövesek, de kedvesek és senki nem volt ott rajtunk kívül. A kedvenceim mégis a Nhat Beach köves partja és az észak-keleti Vong Beach szeles, hullámos tengerpartja voltak. Egyébként van két strand is, ahonnan a fel, illetve a leszálló repülőket lehet egész közelről látni.

Szép lassan végigjártuk a strandokat, de sznorkelezni vagy a többi kis szigetre nem mentünk, mert elég szeles volt az idő és nagyok voltak a hullámok.

Az egyik kedvenc partom mellett van a Poulo Condor Boutique Resort, és bár árnyék nincs a parton, a resort előtt, hosszan, kicsi árnyékot adó kabinok vannak kialakítva napággyal. Képzeljetek el egy több km hosszú partot, amit ugyan egyik oldalról egy biztonsági őr őriz, de annyira hosszú a part és olyan kevés a vendég, hogy senkinek nem tűnt fel hogy mi is használtuk az egyik kabint. Aztán felfedeztünk egy a növények között megbúvó kis kaput, ami egy apró villához és annak medencéjéhez vezetett. Hm, mivel senki nem járt arra, gyorsan megmártóztunk, lemosva a sós víz maradékát a bőrünkről. Este megnéztem, a kis villa ára egy éjszakára akciósan 640 USD.

Ezen a csodás szigeten és az addigra megismert kedvenc strandjaimon töltöttem a szülinapom. És bármennyire is macerás és hosszadalmas idejutni, nagyon nem bánom hogy ideutaztam.

Kicsit ugyan sajnálom, de sajnos a sziget történelmi múltjával nem ismerkedtem meg jobban, valahogy mindig rosszul időzítettük, és sose voltak nyitva az emlékhelyek, amikor arra jártunk. Persze ezen az sem segített, hogy az égvilágon semmi info nincs kiírva angolul.

Végül három teljes nap tengerélmény, hosszú órák beszélgetései, motorozás, kókuszfagyi és már-már fokozhatatlan sorozatos leégés után elhagytam a szigetet, ezúttal közvetlen busszal Saigonba, ahonnan még éjszaka tovább utazom. Kipróbáltam volna a másik irányt Vung Tau felé, de a hajót két hét próbaüzem után épp átvizsgálták. Ezúttal azonban felkészülten, enyhe altatóval vágtam neki a hajózásnak – mint kiderült teljesen feleslegesen, mert ezúttal békés volt a tenger.

Con Dao, a börtönsziget

Con Dao egy 14 szigetből álló szigetcsoport, legnagyobb szigete Con Son. Igencsak elszigetelt, kb. 80 km-re van Tran De-től és 230 km-re Saigontól. A repülőút kb 45 perc Saigonból. A szigeten gyakorlatilag egy út vezet végig, a kikötőtől a reptérig, érintve közben a várost, nagyjából félúton. A tengerparti sétányon régi francia gyarmati villák sorakoznak, de az utcák, csakúgy, mint a strandok szinte üresek.

1862 és 1975 között több tízezer politikai foglyot őriztek és kínoztak az itt kialakított börtönökben. A börtönt a franciák építették, majd a dél-vietnámiak és amerikaiak vették át a vietnámi háború alatt. A börtönöket meghagyták mementóként, és az idelátogató idősebb generáció elsősorban azért utazik ide, hogy tiszteletét tegye a temetőben és meglátogassa a szenvedés helyszínét. Becslések szerint 22.000 fogoly vesztette életét a szigeten.

A főbb börtönök séta távolságra vannak Con Son várostól. Egy részük egészen barátságos francia gyarmati épületnek tűnik, mások viszont hozzák a klasszikus börtön elemeket szögesdróttal és őrtoronnyal. Ugyancsak közel vannak a “tigris ketrecek” ahol a legproblémásabb foglyokat tartották és kínozták.

Sok nemzeti hős volt foglya az itteni börtönöknek, köztük Pham Van Dong és Ton Duc Thang, akik később Vietnám miniszterelnöke, illetve elnöke lettek.

Hasznos infók

• Február utolsó hetétől egy új cég is indított hajójáratot a szigetre a Vung Tau – Con Dao viszonylaton, ennek az ára még nem végleges, 600.000 és 900.000 dong közötti. A menetidő 4-4,5 óra. Vung Tau pedig csak kb. 2 órányi buszozásra van Saigontól.
• Már van közvetlen Saigon – Tran De busz is (nem kell megállni Soc Trangban), erről én korábban nem tudtam. A FUTA Bus és a My Duyen cég is indít közvetlen buszokat.
• Hétvégén érdemes előre lefoglalni a hajójegyet akár 2-3 nappal korábban is. Most hétvégén sokan maradtak hoppon, mert minden jegy elkelt előre.
• Tájékozódjatok előre a börtönök nyitvatartási idejéről. Elvileg 7:30 és 11:00, valamint 14:00 és 17:00 között tartanak nyitva.

Árak

• Superdong jegy Tran De – Con Dao: 310.000 dong (3.800 HUF)
• Taxi a kikötőből Con Son városba: 200.000 dong (2.450 HUF)
• Busz a kikötőből Con Son városba: 40.000 dong (480 HUF)
• Nemzeti park belépő: 60.000 dong (750 HUF)
• Belépő a börtönökbe: 40.000 dong (480 HUF)
• Motor bérlés egy napra: 120.000 dong (1.500 HUF)
• Legolcsóbb szállás: 125.000 dong / éjszaka (1.550 HUF)
• Egy tál pho leves: 30.000 dong (360 HUF)
• Egy 0,33-as sör: 20.000 dong (500 HUF)
• Egy jeges kávé: 15-30.000 dong (180-360 HUF)