Utazás előtti depresszió

Hazatérés utáni depresszió bizony van. Egy-egy enyhébb verziója átsöpört már rajtam is, hiszen utaztam már nem egyszer. Súlyosabb verziókat pedig megéltem olyan barátokat támogatva, akik hónapok / évek utazásai után igyekeztek visszatérni a “normális” kerékvágásba.

Na de létezik utazás előtti depresszió? Ér rosszul érezni magam, miközben tudom, hogy hosszú hónapokig utazgatok majd és feltehetően csodás élményekben lesz részem? Lehetek-e egyáltalán szomorú és lehangolt egy út előtt?

Kicsit meghasonlás ez az időszak. Az erőim, gondolataim jelentős részét már a jövő, az utazás foglalja le. Ügyintézek, iratokat csináltatok, honlapot regisztrálok, repülőjegyeket foglalok olyan helyekre, amiket ha hangosan kimondok, szinte el sem hiszem. De nehéz megosztani ezt az örömöt másokkal. Mert ugye felvágni, na, azt nem akarok. És valahogy olyan egyedül maradok kicsit ezzel az egésszel. Miközben a barátaim dolgoznak, intézik a tennivalóikat, nem mindig érnek rá akkor, amikor nekem erre szükségem lenne. És ekkor gondolok bele abba, hogy valójában öt hónapig ez így lesz. Utazom majd, új embereket ismerek meg, hihetetlen élményekben lesz részem, de egyedül leszek, egyedül utazom.