Welcome to Jordan

Welcome to Jordan

Mindenki életében vannak nehéz időszakok. Például amikor a reggelire elfogyasztott mákos beigli sem hozza meg az ihletet, vagy amikor már negyedik hete bicegsz ide-oda a lakásban gipsszel a lábadon és a világod a szemed láttára omlik össze. Na, ez utóbbi kiváló ok arra, hogy utazással vigasztald és kúráld magad egyben. Hát pontosan ez történt velem is egy remek nyári napon: tudtam, hogy már csak egy valami, az utazás menthet meg a …, tulajdonképpen mindentől!

Több opció közül végül Joránia lett a szerencsés kiválasztott, a megmentőm. Valahogy az a benyomásom, hogy minden második magyar család ellátogatott már Jordániába 10-15 évvel ezelőtt, így mindenki tudja, hogy mi van ott. A többiek meg látták az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag c. filmet, szóval ők is látták már, legalább Petrát. Persze nekem is Petra volt a hívó szó, de szerencsére csuda meglepetések vártak az út során.

Most egy kicsit másként utaztam, mint általában, mert egy régi kedves ismerősöm, Judit lett az útitársam. Ez persze változtat egy csomó dolgon az utazási stílusban, választásban, de az utazás, a megismerés élményén aligha. Na, de nem fecsegek tovább, irány Jordánia, először is Amman.

Hét napot terveztünk, szuperolcsó Budapest-Amman közvetlen járattal. Ez valójában a beetetés. Jön egy remek ajánlat, 20 ezer forint alatt tudsz retúrjegyet venni, és máris elhitted, hogy kifogtál egy jó lehetőséget. De gyorsan leforráz, amikor megtudod, hogy a vízum, vagy a vízum árát kiváltó Jordan Pass egy kisebb vagyon, és a forint is elég siralmasan áll a jordán dínárral szemben. Az ammani reptér kicsi, és rögtön szembesültünk a kapun belüli munkanélküliség nagyban űzött verziójával. Van egy csávó, aki ellenőrzi a Jordan Passodat, egy másik, aki ráüt egy pecsétet, egy harmadik beleüti a vízumot az útlevélbe, egy negyedik, aki ellenőrzi az útleveledet és beleragaszt egy matricát, egy ötödik meg azt, hogy a negyedik beleragasztotta-e a matricát – aztán hipp-hopp be is léphettél az országba: Welcome to Jordan.

Amman

A reptér elég messze van a várostól, a taxik fix árasak (20-21-22 JOD), de mivel mi nem taxiztunk, a tuti összeget nem tudom. Van tömegközlekedés is, azt viszont próbáltuk. Semmi luxus, 3,3 JOD-ért a zsúfolt, este hat után csak óránként induló busz 40-50 perc alatt bevisz vagy az északi buszpályaudvarra, vagy a 7th Circle nevű csomópontra. Onnan meg vagy kitalálod, hogy működik a helyi buszhálózat, vagy az Uber/taxi visz el a célállomásig. Mi nem találtuk ki, így maradt az Uber. Miközben éheztünk. Így gyorsan kiszagoltuk a város legtutibb vega éttermét. Besétáltunk, megjelent a pincér, pikk-pakk nejlonnal terítette le az asztalunk, mintha egy jobbféle bérgyilkos munkája előtt terítené meg a padlót, és vigyorogva kérdezte, hogy akkor jöhet-e az étel. Mi nyilván a menüre vágytunk volna első körben, de kiderült, hogy itt a bináris rendszer dívik: 1 vagy 0. Kapod, ami van, vagy nem kapsz semmit. Opcionális elem még a tea, azt is ugye vagy kéred, vagy nem. Na, ennek a felállásnak lett az eredménye az a terülj-terülj asztalkám, amiről életem legfinomabb falafeljét ettem. És ha a falafel neked az a száraz, íztlen, semmilyen kis golyócska, amit Pesten kóstoltál, akkor sürgősen felejtsd el. Ez valami zseni, roppanós, friss ízbomba. Hm. Itt már tudtam, hogy Jordánia nekem a vegetáriánus Mekka. Meg persze az arab édességet kedvelők paradicsoma is egyben. Utólag kiderült, hogy a legmenőbb édességboltba sétáltunk be az utcánkban egymás sarkában sorakozó hat opcióból, és próbáltuk ki a tipikus helyi édességet, a konafat. Nyammi. Édes, cukorsziruppal, roppanós tésztával, de az alján egy izgalmas, selymes sajtréteggel. A reggelt is jordán ínyencségekkel folytattuk, megkóstoltuk a feteer-t. pinterjuco.huAztán rájöttünk, hogy a belvárosi átvétellel foglalt autónk valójában nem vehető át a belvárosban – ami egyben azt is jelenti, hogy végre egy taxis, aki ezt buzgón bizonygatta nekünk korábban, egyáltalán nem hazudott – így Uberbe pattantunk, hogy időben hozzájussunk az autóhoz.

Utólag nem vagyok benne biztos, hogy a leggazdaságosabb megoldás volt, de már nincs mit tenni. Lett egy klassz kicsikocsink az útra. Természetesen nem volt olyan, amit foglaltunk. De miközben az autóbérlős cégnél perceken keresztül bámultuk a tévéképernyőt, azon pedig a Mekkában körbe-körbe keringő híveket, biztosítottak minket arról, hogy csak nekünk, csak most a legtutibb ajánlattal rendelkezésünkre áll egy 2020-as Nissan Micra. Kár hogy a szervízkönyv 2016-os volt, de senkit ne zavarjanak össze tények 🙂 A lényeg, hogy autóba pattantunk, Judit ügyesen kikormányozott bennünket a soksávos, őrült közlekedésű, sávfelfestés nélküli, tömött utakon az autópályára, és egy gyors tankolás után suhantunk is délre. On the road in Jordan - pinterjuco.huIrány Wadi Musa, meg közben valami, ami megtetszik. Az hamar lejött, hogy az autópályán is mindenféle érdekességek várnak minket: lehet pl. U alakban visszakanyarodni a szembe sávba; jönnek velünk néha szemben autóval az út szélén; gondolkodás és index nélkül hajtanak ki elénk mások a pályára; és néhol – nem is ritkán – fekvőrendőrök szabályozzák az autók sebességét. Ez utóbbiak néha annyira beleolvadnak az útba – se eltérő szín, se tábla, se fények nem figyelmeztetnek- , hogy sofőr legyen a talpán, aki az összeset kiszúrja. Mi például pont nem vettünk egyet észre, és akkorát ugrattunk, mintha épp kezdő kaszkadőrök kísérleteznének egy filmes jelenettel. Jutalmul 10 méteren belül le is intettek minket a rendőrök. Kicsit ugyan megszeppentünk, de közben vihogtunk is rendesen. Megállunk, ablak leteker, nagy igyekezettel próbáljuk visszatartani a viháncolásunkat, amikor a raybenes rendőr vigyorogva kérdezi: “where are you from?” (honnan jöttetek?) Mi épp ki tudtuk csak nyögni: “Hungary”. Eddigre már ő is nevetett, vagyis kinevetett minket – a társa kicsit hátrébb röhögött. Majd egy megnyugtató “Welcome to Jordan!” (Isten hozott Jordániában!) üdvözléssel és egy kézmozdulattal utunkra engedett minket. Percekig nevettünk, miközben folytak a könnyeink, de onnantól kezdve bőszen figyeltük az utat, nehogy még egy velkámtudzsorden-re keresztelt bukkanó kifogjon rajtunk.

 

Hasznos tudnivalók

  • Jordániai vízum: 40 JOD
  • Jordan Pass 1 nap Petra/2 nap Petra (a Jordan Pass magába foglalja a vízum árát, és számtalan jordániai látványosság belépődíját is): 70 JOD / 75 JOD
  • 3 ATM is van a reptéren, az Arab Bank ATM a legolcsóbb, a készpénzfelvétel díja 3 JOD (a másik 2 ATM-nél a díj 5 és 6 JOD)
  • van pénzváltó is, de a készpénzfelvétel olcsóbb
  • a reptéren lehet helyi SIM kártyát is venni, a 10 napos Umniah, 10 GB-os SIM 10,88 JOD
  • Hashem Restaurant, 2 fős vegetáriánus vacsora teával: 4,5 JOD
  • Habibah Sweets, egy nagy adag konafa: 1,4 JOD