A nemzetközi papucsmaffia uralomra tör

A nemzetközi papucsmaffia uralomra tör

Ezt nem hiszitek el. Én legalábbis nem akartam elhinni. Szóval, megint ellopták a flip flopomat. Reggel a kijelölt cipőtartón hagytam a hanoi hostelemben, és amikor visszatértem nem volt ott. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy lehet, hogy nem is ott hagytam, és biztos én kevertem el valahová, de nem. Tényleg eltűnt. Ennek apropóján az ezt követő órákban a személyzet 3 tagjának bővítettem a szókincsét ezzel a nélkülözhetetlen szóval: flip flop.

A csodaszép és Saigonban csodadrágán vásárolt gumipapucs tehát eltűnt. Az esti recepciósnak jelentettem az esetet, aki nyugalmát megőrizve megállapította, hogy elvesztettem. Igyekeztem hangsúlyozni, hogy én ugyan nem vesztettem el, hanem valaki elvitte és keressünk erre valami megoldást. Tört angollal megnyugtatott, hogy megnézik a biztonsági kamera felvételeit – legalábbis én ezt vettem ki a szavaiból.

Aztán beszéltem az éjszakás recepcióssal is – egy fokkal jobb angollal – aki megnyugtatott, hogy már a tulajdonos is tud az esetről, szóval már tényleg mehetek aludni. Közben titkon azt reméltem, hogy viszontlátom valamelyik vendég lábán, aki naívan azt hitte, hogy a hostelhez tartozik ez a csinos darab, és csak az ottartózkodása alatt tervezte átmenetileg használni.

Reggel, még a kijelentkezés előtt rákérdeztem a reggeli recepciósnál, hogy akkor nyomozunk-e még mindig. Zavarodottnak tűnt, úgyhogy együtt megtanultuk ismét a flip flop szót, amitől a megoldás persze nem lett meg, de világosság gyúlt hogy miről is érdeklődöm tulajdonképpen. Állította, hogy a biztonságis ember most nézi a felvételeket, csak egy kis türelmet kérnek, estére biztos meglesz.

Ezen a ponton igyekeztem nem veszekedni, meg kiabálni, meg hisztizni, ugyanis a világnak ezen a táján ezzel semmit nem lehet elintézni. Csak végigpörgettem a filmet, hogy én ezt itt béna alkudozással megvettem, két hétig törte a lábam mire betörtem és végre kényelmes lett – a sebek helye még mindig a lábfejemen van, és én csak olyan megoldásban vagyok igazán érdekelt, amiben az eltűnt flip flopok szerepelnek. A tehetetlenség érzésétől csendben elkezdtek folyni a könnyeim, majd felbattyogtam a szobámba öszepakolni. Ez annyira megrémítette őket, hogy azonnal rohant a recepciós a szobámba, kaptam volna tőle egy csúnyapapucsot használatra, amit én búbánatos fejjel köszöntem de nem fogadtam el. Csak önsajnálattal tele folytattam a megkezdett pakolást.

Aztán kiderült, hogy a felvételeket a távolból nem tudják megnézni, így megvártam, hogy a szaki kijöjjön a helyszínre. Eddigre már a tulaj is ott volt, és a fél hostel izgatottan várta a nyomozás eredményét. Aztán kiderült, hogy a rendszer a bűntény reggelén elvesztette az emeletemen lévő kamerák jelét, nincs felvétel. Újabb várakozás után kiderült, hogy az érintett kamerákból hiányzik a memóriakártya is. Valaki ezt meglehetősen részletesen kitervelte. De most tényleg, szép kis papucsok voltak, én tök megértem, hogy erre egy ekkora komplex és biztonságos tervet kellett összerakni… Sose tudjuk meg, hogy kik voltak!

Viszont a tulaj elfuvarozott a közeli papucs-utcába, hogy pótoljuk a veszteséget. Kirakott egy csúnyapapucsokkal teli üzletsor előtt. Álltam ott a felelősség súlya alatt görnyedezve, hogy akkor most papucsot kell venni mindenáron, még ha egyik sem tetszik, akkor is. Pedig én csak egy tök egyszerű pár kényelmes flip flopot akarok. Végül segítséggel ráböktem egyre, ami kb. oké, a tulaj alkudozás nélkül kifizette, és robogtunk is vissza a tetthelyre.

Most egy vadiúj pár flip floppal térek haza, ami majd újra feltöri a lábam, majd megszeretem. Kíváncsi vagyok, ez meddig marad velem, és a világuralomra törő papucsmaffia legközelebb hol bukkan fel.