Ammantól Petráig

Meglepően hosszú az út Ammantól Wadi Musáig, Petráig. Rájöttünk, hogy mi bizony sok más látnivalót nem nézünk meg aznap, de azért a Little Petraként is emlegetett Siq al-Barid-nél megálltunk. Ez egy Petrától kicsit északabbra eső, ugyancsak nabateus örökség, ami talán a régi Petra külvárosa lehetett. Egy-egy a homokkőből kivájt épület eredeti funkciója máig nem tisztázott, de azt sejtik, hogy a valahai karavánok védett pihenőhelye volt. Jóval kisebb területen fekszik, mint Petra maga. Ha még nem voltál Petrában, akkor megér egy látogatást, mert klassz ízelítőt ad abból, ami a nagytestvér látogatásakor fogad majd. A személyes kedvenceim a semmiből a semmibe vezető lépcsők voltak – amikre természetesen fel kellett másznom. Szerencsére Judit is meggyőzhető volt egy-egy sziklamászó-mutatványra, így egész különleges perspektívából is megszemlélhettük a helyet. Ráadásul ez a látnivaló ingyenes, szóval az alacsony költségvetéssel utazóknak is ajánlott.
Little Petra után az egyik legklasszabb naplementét kaptuk ajándékba. Tudjátok, az a fajta, amikor 10 méterenként kell megállni, és kísérletet tenni arra, hogy egy jó fotót készítsünk a látottakról, amit aztán olyan 50 sikertelen próbálkozás után mégis feladunk. Aztán csak ülünk és befogadjuk a látottakat.
Wadi Musa – Petra
Már sötét volt, mire begurultunk Wadi Musába, megvettük az esti Petra by Night-ra a jegyeket, beköltöztünk a szállásra, befaltunk egy isteni vacsorát (shaorma és falafel szendvics), és indultunk is az éjszakai Petra látogatásra. Nos, itt van az, hogy olvashatsz erről mindenfélét, de érdemes a szívedre hallgatni. Sokan mondják, hogy nem éri meg, nem szép, túl sokan vannak, zavaró mások vakuzása, nem jó az előadás, és ha nem voltál még korábban Petrában, akkor elveszi a meglepetés erejét. Én személyesen örülök, hogy a negatív kommentek nem tudtak eltéríteni, és ott voltam. Ha nulláról élhetném át újra az egészet, és átszervezhetném a lehetőségeimet, akkor először nézném meg nappali fényben, majd éjszaka Petrát. De akármi is volt a sorrend, nekem így is óriási élmény volt. Pont azt kaptam, amit vártam.
A téli menetrendben este 7-kor és 8-kor indul egy-egy csoport a gyertyákkal kivilágított sétaúton, és a Siq-en, a szűk kanyonon át a Kincstárig. A szép csendben sétálás persze nem jön össze, de nem bosszankodtam ezen túl sokat. Igyekeztem csak a közvetlen környezetemet élvezni, nem figyelni a messzeségbe, hogy reggel újként hasson rám mindez. Az a csodás pillanat, amikor a Siq egy újabb kanyarja után megpillantottam a Kincstár egy apró szeletét, majd minden lépéssel egy újabb darabka bukkant ki a sötétből – tényleg felejthetetlen.
Maga a műsor, azaz két zenei mini-előadás, az egyik egy arab furulyán, a másik egy egyhúros hangszeren előadott dal nem a magas művészet teteje, de élvezhető, kellemes előadás, hangulatos, egyszerű, allűröktől mentes. A túravezető rögtönzött, meghatónak és spirituálisnak szánt beszéde kevésbé – így azt mint zavaró zajt kikapcsoltam, és csak ittam magamba a látványt. A fotózást hamar feladtam. Itt tényleg csak profi kamerával és állvánnyal, vagy a legújabb almás telefonnal, és hasonszőrű társaival próbálkozzatok. A programot a Kincstár pár percig, váltakozó színekkel való megvilágítása zárja. Itt mindenki pózol, keresi a megfelelő szöget és helyet a fotózáshoz. A vicces kavarodásnak az idegenvezetők és az őrök hangos gudnájtozása vet véget. Én vigyorogva távoztam, és alig vártam a másnapi folytatást.
Úgy gondoltuk, hogy korán kelünk, és kb fél hétkor már a Siq felé gyaloglunk. Épp csak a szállásunk nem így gondolta, mert nem készült el időben az ebédcsomagunk, ráadásul a Jordan Passunkat sem váltottuk át vonalkódos jeggyé előre, szóval kb. 7-kor indultunk el befelé. Meglepően sokak társaságában. Megéri korán indulni két okból is: a Kincstárnál mindig sokan vannak, talán reggel van csak esély arra, hogy komolyabb tömegektől mentes fotókat készíts. (Erről olvassátok el a profi összefoglalót és iránymutatást itt: https://globalcastaway.com/petra-photo-guide/) Ráadásul ha egy napra tervezed csak a látogatást, akkor legalább 20 km-t fogsz gyalogolni, erre meg elég időt kell hagyni. Az embermentes fotók nem, de a tömegmentesek összejöttek. És meg kell hagyni, hogy a Siq végén megpillantani a Kincstárat (al-Khazneh) nappali fényben is csodálatos volt. Nem párolgott el a meglepetés ereje az esti látogatás miatt, és az érzelmi töltet is ugyanúgy megmaradt: bizony csordogáltak a könnyeim, mint minden alkalommal, mikor egy álom megvalósul.
Felbaktattunk a Kincstárral szembeni alacsonyabb kilátópontra, kifizettük az 1 dínárt a teáért, meg azért, hogy onnan fotózhassunk – én meg elkezdtem a doktor Dolittle-t idéző állatkalandjaim sorát. Itt Jordániában egyszerűen vonzottam az állatokat. A kilátópontnál egy cica telepedett elszántan az ölembe, csak hogy ott összegömbölyödve jól elalhasson. Cuki volt ám, de én nem nagyon tudom, hogy mit kell kezdeni az állatokkal. Ő meg csak jött, és bújt. Aztán később még egy cica, majd kiskutyák, végül még a nap vége felé egy szamár is a nyomomba szegődött. Ez az állatmágnes velem maradt az út végéig, okozva egy-két vicces pillanatot.
A kilátóponttól visszasétálva indultunk tovább a Kolostor felé, de már a Homlokzatok utcája előtt letértünk a fő csapásról, és balra a lépcsőkön felkapaszkodtunk egy kilátópont irányába. Itt kiderült, hogy a Kincstár kilátója felé tartó út le van zárva, így “csak” az Áldozati magaslatig (High Place of Sacrifice), Petra legmagasabb pontjáig jutottunk, ahonnan jól belátni Petra központi területét.
Innen vissza is lehet térni a fő útvonalra, de mi egy kevésbé járt és ismert útvonalon, a római katona sírja és a Kert Triclinium mellett, egy hangulatos és legfőképpen szellős, tömegektől mentes kis völgyben jutottunk el Petra fő templomáig és központjáig, majd indultunk neki a 800 lépcsőfokkal nehezített útnak a Kolostor (Ad-Deir) felé. Sokan kifulladva, meg-megpihenve vagy éppen szamárháton jutnak túl ezen a kihíváson. Érdemes dél után nekivágni az útnak, így a nap nem süt az arcunkba. Még így, november legvégén a kora délutáni órákban is igencsak melegünk volt. Ha még így is nagy a kihívás, számtalan árustól juthatunk erőt adó friss gyümölcslevekhez, limonádéhoz.
A Kolostor is csodás. Hirtelen kitágult a tér, és nem szemből pillantottam meg az épületet, hanem szinte vezette a tekintetemet a hely, megfordulva magam mellett, mögött töltötte ki a látóterem. Lenyűgöző. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Közel sétáltam, megsimogattam az oszlopokat (elnézést mind az ötszáz turistától, akiknek a fotóin egy bolond nő simogatja a köveket…), és csak bámultam ezt a felfoghatatlanul monumentális helyet. Aztán szemben letelepedtünk egy buckára, eltüntettük az ebédcsomagunk maradványait, majd Petra múltjának, feltárásának történetét tanulmányozva majd’ egy órás sziesztában találtuk magunkat. Soha rosszabb látványt egy kis pihenéshez! 
Végül visszaindultunk a központ felé, mert még hátra volt a Királysírok, a Homlokzatok utcája és a színház megcsodálása, és én még a Kincstár feletti kilátópontra is el akartam jutni nagyon. Ahogy telt az idő, egyre lassabban haladtunk, megerőltető volt a séta, még ha a látvány kárpótolt is minket. De a sírokig annyira későn jutottunk, hogy a kilátópontra csak úgy jutottam volna fel, ha Juditot hátrahagyom, felszaladok, és valószínűleg csak sötétedésre jutok a vissza a Siq-hez. Ezért szomorúan lemondtam erről, és inkább alaposan megcsodáltuk a sírokat; bemásztam a lezárt, éppen ezért még vonzóbb, 8000 főt befogadni képes színházba, ahol egy önjelölt olasz hobbiénekes áriáját hallgathattuk végig; majd egy utolsó pillantást vetettünk a Kincstárra, és a naplemente után sötétedő Siq-en, a sorra mellettünk elvágtázó szamárkordék robaját hallgatva kisétáltunk. A kapun már sötétben léptünk ki.
Hasznos tudnivalók
- a Petra by Night program ára nincs benne a Jordan Pass-ban, azt külön kell fizetni. Petra hivatalos oldala szerint lehet kártyával is, de mikor mi ott jártunk, csak készpénzzel lehetett. Ára: 17 JOD
- a kincstár fölötti középső kilátópont ára 1 JOD, az itt ücsörgő beduinok adnak ezért egy pohárka teát, és a lehetőséget, hogy fotózhass
- a felső kilátóponthoz nem jutottam fel, így nem tudom biztosan, hogy az itt ücsörgő beduinok valójában mennyit kérnek el az innen fotózásért
- a maps.me két kilátópontot is jelöl, ahonnan rá lehet látni a Kincstárra. az Áldozati magaslat felől (és a Kincstár előtti árusok bódéja mögül) induló út azonban le van zárva, ne azt válasszátok, hanem a királysírok elől indulót!
- Petráról hasznos infók a http://visitpetra.jo oldalon
- Wadi Musa drága település, az éttermek sem olcsók. Nekünk bejött a Beit al-Barakah étterem, ahol egy shaorma vagy falafel szendvics csak 2 JOD.
