Mi van Dalatban?

A kérdést, hogy mi van Dalatban, megkaptam párszor az út során. Őszintén mondhatom: semmi. Vagyis semmi különleges. Persze egy-egy ilyen út során annyi csodát látok, hogy az ingerküszöb észrevétlenül is feljebb kúszik.

Dalat Saigontól északra, a központi felföldön, a “hegyek” között egy franciás kisváros, a Xuan Huong tóval a kellős közepén. A déli területekhez képest kellemes klímával, éjszakánként egészen hűvös van. Sokan a természet szépségének ígérete miatt érkeznek, de egy óriási mezőgazdasági területen találják magukat, fóliasátrak és ültetvények között.

A hajnali érkezés után gyalogosan fedeztem fel a várost, rácsodálkozva egy-egy igazán csinos francia villára. Aztán libegővel elindultam a Truc Lam aktív kolostorhoz, ahonnan lesétáltam a Tuyen Lam tóhoz, ami klasszikus példája annak, hogy a vietnámiak mennyire nem látják, hogy hogyan lehetne úgy maximalizálni a turisztikai bevételeket, hogy közben nem teszik élvezhetetlenné azt, amiből pénzt akarnak csinálni.

Aztán elsétáltam az utolsó vietnámi király palotájához, ami ugyancsak egy vidéki francia villa épületre hasonlít, amit nagyon jó állapotban őriztek meg. A falakon a családról és a királyság utolsó éveiről található fotók különösen érdekesek.

Helyi látványosság még a Crazy House-ként ismert épület, ami a helyi Gaudi kreálmánya. Az építkezés annyira kiverte a biztosítékot, hogy a hatóságok hallani sem akartak róla. Az építész, Dang Viet Nga saját forrásból finanszírozta az építkezést. De ahogy az lenni szokott, a pénz fogyott, a projekt meg messze van még a késztől, így a már befejezett szárnyban hotelt alakítottak ki, aminek a bevételei a projekt befejezését támogatják.

Másnap motoroztam a szuper kanyargós utakon a két legszebbnek mondott vízeséshez, útközben meg-megállva néhány pagodánál, vagy buddha szobornál. A vízesések csinosak ugyan, de a tavalyi laoszi élmények és az európai kanyonok után olyan óriási új élményt nem adtak. A második nap azért mégis hozott egy kis kalandot: épp csak 15 perccel korábban kellett volna elindulnom a második vízeséstől haza, hogy ne szakadjon rám az ég épp Dalat előtt. Gondoltam rá, hogy megállok valahol és kivárom amíg enyhül, de jó, hogy nem tettem, mert 4-5 órán át szakadt rendületlenül. Persze az esőkabátom a szállásomon várt, miközben szétáztam, a szemüvegemen nem láttam ki és a csúcsforgalomban igyekeztem hazajutni. Nem mondom, maradandó élmény.

Amiért mégis maradtam majdnem még egy éjszakát és igazán megszerettem az ott-tartózkodásom, az a szuper társaság és az emberek, akikkel találkoztam.

A hostelem remek volt. Egy kis nyugati sziget a viet kavalkádban. Egy londoni barista srác, Nick és a párja, Briana indította vállalkozás egy privát szobákat, egy cuki kis ötszemélyes szobát, nyugati reggelit és isteni kávét ajánl a vendégeiknek. A hely tulajdonképpen az otthonuk, felturbózva egy kávépörkölővel, néhány menhelyes cicával és kutyával és pár jófej önkéntessel. Jókat beszélgettünk a kávé kultúráról és arról, hogyan indít vállalkozást két külföldi a kommunistának mondott, de valójában vadkapitalista Vietnámban.

A szálláson ismertem meg a svájci Angelikát és a görög Dimitrist, akik ott önkénteskednek. Mindketten vegánok és most épp a konyhán dolgozókat tanítják be és lepik meg a vendégeket istenibbnél istenibb vegán ételkölteményekkel. Dimitris személyi edző és hihetetlen táplálkozástudományi tudása van, Angelika pedig jóga tanár. Épp azon gondolkodnak, hogy hol nyissák meg a saját helyüket, ami mindkettőjük tudását ötvözi, és helyet adhat tréningeknek és jóga-elvonulásoknak is. Ha ez Európában lesz, én tuti meglátogatom őket.

Ugyanitt találkoztam Tessával (egy újabb jógatanár) és Nickel, akik pénzzé tették mindenüket és egy egy éves nászútra indultak a világ körül. Ez az út már egy fél éve tart. Bár a blogjukban (https://www.thehoneyyear.com) még csak Csehországban járnak, de gondolom hamarosan beérik magukat és olvashatjátok az ő vietnámi kalandjaikat is.

Összesen két napot töltöttem Dalatban, de nekem elég is volt. Elégedetten indultam tovább.

Árak

• Libegő: 80.000 dong (960 HUF)
• Királyi palota belépő: 40.000 dong (490 HUF)
• Elephant vízesés belépő: 20.000 dong (245 (HUF) – van ingyenes parkolás a közelben
• Pangour vízesés belépő: 20.000 dong (245 (HUF)
• Parkolás a Pangour vízesésnél: 5.000 dong (62 HUF) – csak a bejárattól 500 méternyire lehet ingyen letenni a motort
• Crazy House belépő: 50.000 dong (610 HUF)