Számvetés – az első hónap

Ami eddig bevállt

A kis hátizsák remek döntés volt. Különösebben nem hiányzott semmi, viszont egy csomó olyan dolog van benne, amihez a közel egy hónapban hozzá sem nyúltam. Került bele még néhány dolog, pl. egy új pár flip-flop, amit Balin újítottam, mert a régi elszakadt, de persze valami miatt attól sem váltam még meg. Egészen a KL előtti bepakolásig, ahol ismét 7 kilóra kell letornásznom a zsákot.

Az is oké, hogy nem hoztam naptejet, sampont és balzsamot, meg tusfürdőt sem. Mindent meg tudtam venni olyan árban, mint itthon, vagy olcsóbban. Jáván pl. egy szappant 30 forintért vettem, de a naptej Balin 2.400 forint volt. Kis kiszerelést veszek, amit aztán nem viszek magammal a következő repülőútra. Igaz most nem fogyott el minden teljesen, de mondjuk a fogkrémet pontosan kicentiztem.

A tablet jó, hogy velem van. Egyrészt könnyebb a blogot szerkeszteni, de arról fogalmam sincs, hogy amiket írok, hogy néznek ki asztali gépen vagy laptopon. Másrészt könnyebb a már most kb. 1500 fotót kezelni vele, mint a mobillal.

A wifitől függés annyira nem jó. Mert amíg Szingapúrban a legbénább hostelben is hasít a net, addig Gilin vagy Lombokon, de mondjuk az egész általam ismert Indonéziában ez nem így van. A net szuperolcsó, 6 GB adatforgalom SIM kártyával együtt 2.400 forint itt. Csak nem mindig gyors.

Maps.me. Ez nem reklám. Tényleg. De azt kell mondjam, életmentő. Hogyan jártam a világot korábban nélküle? Kerültek új hasznos appok a mobilomra és a tabletre, de azt hiszem ezt használtam a legtöbbet. És a legviccesebb, hogy ezt még Indonéziát elhagyva írtam, és mikor megérkeztem Kuala Lumpurba, akkor realizáltam, hogy nagy okosan Malajziát nem töltöttem le, és ott álltam a város közepén internet, térkép és mindenféle segítség nélkül. Szóval a sors (vagy az ostobaságom, kinek hogy tetszik) rögtön választ adott  kérdésemre.

… és ami nem

A tablethez vásárolt billentyűzet nagyon nem jött be. Lassabban írok vele, mint az érintőképernyőn. Mivel kb. 200 g, még az is lehet, hogy hamarosan megválok tőle.

Kevés kábelt hoztam. Egyet az iphone-nak, meg egyet a micro usb-cuccoknak, ráadásul gondoltam okosan, hogy legalább 1 grammot azon is spórolok, hogy ez utóbbi csak max 10 centi hosszú. És dugó is csak egy van nálam, így egyszerre csak egy készüléket tudok tölteni, pedig sokszor lett volna lehetőség többre. Tehát amikor este a szálláson azon filózol, hogy a telefonod, a tablet, a fényképezőgép aksija vagy a fejlámpa legyen feltöltve, miközben hajnalban indulsz valami újabb hegyre, akkor az, mondjuk ki, nem ideális.

A fekete h&m pólóm sem az igazi. 2 pólóm van összesen, szóval ez nem mellékes. A színével nincs baj. Ámde néhány mosás is számtalan lyukat eredményezett rajta. Mondjuk azt mondják minél szakadtabbnak nézel ki, annál kevésbé akarnak lehúzni a helyiek. Szóval végül nem tudom, hogy a pozitív vagy a negatív listára tegyem ezt.

A szúnyogriasztó nem működik, pedig helyi. Ragadok a magamra fújt vastag rétegtől, este körbefújom az ágyam környékét is, de reggel mégis újabb csípésekkel ébredek. És a hangyák is imádnak, és ők is csípnek veszettül. A következő állomásomon valami igazán gyilkos cuccot kell vennem, mert ez így nem mehet tovább!