Hue, a császárváros

Hue, a császárváros

Hue nem egy kifejezetten vonzó város, mégha történelme fontos és meghatározó is. Hangos, zajos, szmogos, óriási forgalommal, ráadásul akárhogy kerestem is, nem igazán találtam központi városrészt. Ami miatt mégis látogatásra érdemes, az a császárváros a tiltott várossal és a császári sírok a városon kívül, a (Parfüm folyó) Illatos folyó mentén.

Ismét motort béreltem a Hai Van hágós kalandom alatt használt cégtől, és mivel otthagytam már korábban egy rakat pénzt, most szemérmetlenül lealkudtam a bérleti díj árát. Kiválasztottam hármat a császári sírok közül, és azokat látogattam meg egy nap alatt. A Nguyen dinasztia császárainak jó szokása volt, hogy még életükben megtervezték a városon kívüli síremléküket, ami életükben privát palotájukként szolgált. Közös mindegyikben három fő elem: a csarnok, ahol a császár tetteit, eredményeit, nagyságát dicsőítették, a pagoda és legvégül maga a síremlék. Viszont a stílus, ahogy mindezt felépítették, a környezet, a várostól való távolság, a választott anyagok, a minimalizmus vagy pompa mind a császár ízlését és személyiségét tükrözte.

A legtávolabbi sír és palota Minh Mang császáré, amit egy mesterséges tó vesz körül, és stílusa tükrözi a Hue Citadella felépítését, vagyis mintha annak kicsinyített mása lenne.Minh Mang courtyard

Mivel látogatásomkor a citadellában még nem jártam, engem lenyűgözött ez a hely. (Utólag is azt mondom, hogy nagyobb élmény, mint a császárváros maga.) Ráadásul meglehetősen szellősen voltunk, nem éreztem, hogy tömve lenne látogatóval és szabadon tudtam bóklászni kedvemre.

Khai Dinh sírja láthatóan nagyobb sláger a turisták körében, vélhetőleg a markánsan eltérő stílusa miatt. Khai Dinh modern uralkodóként nem klasszikus anyagokat használt, hanem acélt és betont, ráadásul a palotát egy hegyoldalba építtette, keverve a nyugati és vietnámi stílusjegyeket.

Teljesen más mint a többi síremlék, ráadásul a környező dombokra, erdőkre néz, szóval a kilátás sem rossz.

Tu Duc síremléke lett a kedvencem. Erről az uralkodóról azt tartják, hogy borzasztó intelligens és képzett volt, ráadásul tehetséges művész, költő, valamint menthetetlen romantikus. Tökéletesen tükrözi mindezt a palota és síremlék felépítése is. A klasszikus elemeket persze megtartotta, de a komplexum közepén van egy kis tó két szigettel, a tó közepén egy kis zenepavilon, és egy hullámzó, kanyargós csatornarendszer halad végig a területen, amiben szeretett csónakázni egykor az uralkodó is. Órákat lehet itt sétálgatni komótosan felfedezni az épületeket, rejtett zugokat.

Eljutottam a Thien Mu pagodába is, ami a fontos központja lett a kormányellenes szervezkedéseknek a 60-as években. Amikor a dél-vietnámi kormány aktívan támogatni kezdte a katolikusokat és a buddhistákat diszkriminálták, a pagoda gyakran lett éhségsztrájkok és tüntetések helyszíne, kiindulási pontja. Bár nem Hue belvárosában van, mégis annak nem hivatalos szimbólumává vált.

Legvégül megnéztem a császárvárost és a citadellát is. Meg kell hagyni óriási területen helyezkedik el, órákba telik az egészet bejárni. Ráadásul nem voltam elég szemfüles és kitartóan kerestem a Bíbor Várost, a császári hárem valahai helyszínét, mire megvilágosodtam, hogy azért nem találom, mert nincs: a háború közepette teljesen megsemmisült. Nem ez az egyetlen épület persze. Hue Észak- és Dél-Vietnám határához nagyon közel fekszik, és a Vietnámi háborúban, a Tet Offenzíva során óriási károkat szenvedett el. A közel egy hónapig tartó Hue-i csatát a császárváros nagyjából 150 legfontosabb épületéből nagyjából 10 élte csak túl.

Az is kiderült, hogy a Hueba látogató fiatal utazók körében pont nem a fentiek egyike a legnépszerűbb attrakció. Ezt lassan a hostelek is felismerik, és már túrákat is szerveznek az elhagyott, bezárt és veszélyes viziparkba. Gondoltam – ha már a hostelemben egy tucatnyi tizennyolcéves holland esküszik rá, hogy ez a földkerekség legmenőbb helye, akkor – én is megnézem magamnak. Tudtam persze, hogy tilos, meg biztonsági őr van, meg rejtekúton kell bemenni, meg fizetni kell valami helyi suhancnak, de pont a biztonsági őr rossz napját foghattam ki, mert egy tucatnyi csalódott fiatal lézengett a környéken, engem is elkaptak és szigorú fejjel tessékeltek ki a területről. Ezt persze én teljesen elfogadtam és ezzel le is zártam a sztorit. Érdekes lett volna, de azért annyira nem fontos. Ellentétben a csalódott fiatalokkal, akik távozásomkor újabb próbát tettek, de annak az eredményét én már nem láttam.

Hueról azt tartják, hogy a vietnámi gasztronómia csúcsa, de én nehezen találtam jó ételeket. Szeretek a piacokon enni, de Hueban ez nem tűnt vonzó opciónak. És bármit próbáltam, vagy túl olajos, vagy íztelen volt. Tudom, hogy a turistáknak máshogy főznek, de nem hittem el, hogy ennyire nem találok finomat itt. Persze pont az elutazásom előtti órákban botlottam bele egy szuper helybe. Annyira bejött, hogy elvitelre is kértem: minden jobb amúgy, mint a buszos pihenőkben kínált túlárazott kaják.

Árak

  • Császári síremlékek: 100.000 dong/helyszín (1.215 HUF)
  • Császárváros, Citadella: 150.000 dong (1.820 HUF)
  • Motorbérlés: 70.000 dongtól (850 HUF-tól)
  • Benzinköltség: 30.000 dongtól (370 HUF)